Hála-adás

Tudom eltűntem jó hosszú időre, és ezért elnézést kérek. Még mindig szobaszervizbennél dolgozok. Rendesen megcsinálok mindent amit kell, amikor olyan operátor van akkor többnyire kevesebb időt töltök a szobaszervizben, inkább valami 'set up'-ot(mikor valamelyik helyszinre nekünk kell biztosítani, kihordani az evőeszközt, innivalókat) csinálok és addig sem idegesítenek fel. Sajna így nem tudok annyi rendelést csinálni ami után talán jattot is kapnék, de fontosabb számomra a saját nyugalmam. Ráadásul az utóbbi időben engem küldtek mindenhova, mert rendesen megcsinálok minden ilyen 'set up'-ot és többnyire nincs is más. Az a mániájuk, hogy mindenkit leküldenek az étterembe és így nekünk nincs emberünk megcsinálni a saját dolgunkat. Párszor engem is leküldtek..... kétszer asztalokat teríteni egyszer meg, helyettesíteni egy pincért. Hát mit ne mondjak iszonyat nem tetszett... Tudom azért jöttem ide, hogy ott dolgozzak és keressem a sok pénzt, de nagyon nem kívánkozok oda. Nincs ugye előléptetés magasabb pozícióba ahol a dupláját keresik mint mi, és ugyan azt kell csinálnunk mint nekik. És ahogy kívülről láttam még többet stresszelnék mindenen az tuti. Amikor helyettesítenem kellett, akkor sokat nem csináltam, mert megmondtam, hogy én így itt még nem dolgoztam és nem tudok semmit. Reménykedtem így majd vissza küldenek, de nem így történt. Beraktak mellénk még egy embert aki csinálta a dolgokat én meg figyeltem. De nem igazán voltam oda így sem az egészért.
2 hete volt azt hiszem a hála adás. Az a hét nagyon durva volt. Kicsit rettegtem is, hogy leküldenek étterembe vagy, hogy nekem kell csinálni a gyerekek vacsorájához a 'set up'-ot. Négy ezer valamennyi a vendég kapacitás és ebből ezer valamennyi gyerek(kisebbektől az idősebbekig) volt a hajón. A vacsora csak a kisebb korosztálynak van, de akkor is hatalmas meló. Átvészeltem a hetet köszönhetően a jobb fej operátoroknak. Késődélutánig volt az egyiknek a műszakja, így megoldotta, hogy ne nekem keljen szenvedni. Az idegesítő operátorok közül már csak kettő van, az egyik nem rég ment haza vakációra, és egy másik pedig megy másik hajóra.
Ez a hála adás azért nem semmi hét volt, Nagy ünnep ugye ez az amerikaiaknál, azt így a hajón nekünk is összedobtak rá egy vacsorát. Ingyen italok(kóla, fanta, sprite, dobozos sörök, borok), pulyka fagyi, nagy felhajtás volt azt mondták karácsonykor és majd újévkor lesz talán megint ilyen vacsi.
Ilyesmik történtek velem az elmúlt hónapban vagy másfél hónapban, nem is tudom mikor írtam már utoljára. Kondizás és a tanulás kicsit elhanyagolódott, de a konditermet kezdem újra látogatni. Sok magyar jött az elmúlt hónapban aztán így mindig volt pár buli vagy iszogatás... Ezért a nagy elmaradás szinte minden téren. De most váltottam éjszakás műszakra. Remélem egy jó 2 hónapig így is maradok, aztán a maradék 2 hónapban pedig vissza megyek nappalosba. Túl vagyok a felén, még 4 hónap aztán vége, április 2-ika a dátum amikor leszállok. Ez még nincs visszaigazolva, változtathatnak rajta, de még is van egy dátum amit várhatok...

3 hónap

3 hónapja itt vagyok a hajón, és 1 hónapja szobaszervizeskedek. Gyorsan eltelt, biztos a sok újdonság miatt, de remélem továbbra is így telik majd az idő és akkor pikk pakk eljön az én időm is a leszállásra. Sok jó fej ember szált le mostanság, és ez kicsit kihozta belőlem a honvágyat. Irigylem őket és már én is szívesen lennék otthon és mennék a Széchenyi térre sörözni a többiekkel, bár ahogy hallom jön a hideg. Itt az idő olyan mint volt, napos meleg nyári idő. Talán a hőmérséklet alacsonyabb, de én ezt nem nagyon veszem észre, mert mindig a hajón vagyok ahol a légkondi állandóan megy.
Kezdek kicsit, bele lendülni ebbe a melóba, és ezzel a műszakkal kicsit rendszerezni is tudom a napjaimat. Járok tanulni és kondizni. A múlthéten a kondi kimaradt, mert inkább bulizgattunk kicsit, de most már járok rendszeresen. Az angolt végre befejeztem, kaptam róla egy papírt és most neki álltam a spanyolnak. Az elején kicsit kételkedtem, a program sikerében, de talán fog működni. Spanyol mellet elkezdtem managemant-ot tanulni és ma újra elővettem a spanyolt. Meglepő volt, hogy ahogy haladtam a programmal egy csomó minden beugrott legutóbbról. Remélem mire leszállok, egy alapszintre elérek. A managemant meg majd csak jó lesz valamire. Bár ahogy tanulgatom a dolgokat, hogyan is kell managelni egy csapatot, egyre jobban látom, hogy az operátoraink mennyire idióták.
Párszor meggyűlt velük már a bajom. Össze vissza baztatnak hülyeségekkel, és nagyon tahók tudnak lenni. Az igaz, hogy amit mondanak, azt meg kell csinálni, mivel ők a főnökeink úgymond, de sokszor hülyeségeket beszélnek. És ha vissza kérdezel, vagy megjegyzel valamit már elkezdenek vitatkozni. Nem hittem volna, hogy egyszer megtapasztalom azt a mondást, hogy: 'Ne vitatkozz a hülyékkel, mert lesüllyedsz a szintjükre és ők legyőznek a rutinjukkal.' Vitatkoznak magyaráznak, közbe meg nem is érdekli őket az egész, de az ebből következő hibák miatt is minket szúrnak le. Porbálok nem vitába keveredni és tűrni a hülyeséget. Nem csak én vagyok ezen a véleményen. A többiek mondták, hogy a mostani operátorok elődjei mennyivel rendezettebbek voltak. Igaz szigorúak voltak, de normálisabbak és a vendégek szemszögéből nézve is jobb volt. Nem volt ennyi reklamáció mint most. Azért majd csak változik ez is jobb irányba.
Nem tudom, mikor írok megint, mert ebben a rendszerezett életnek az a hátránya, hogy minden nap szinte ugyanaz. Munka, tanulás, edzegetés, kaja, alvás és megint munka. Remélem a honvágyam, majd alább hagy és össze szedek egy kis pénzt is, hogy tudjak utazni kicsit itt az USA-n belül, valamint el kéne mennem angliába is kicsit aztán haza. Ez pedig nem két fillér és már csak 5 hónap van vissza. Akár mennyire is a kaja szállás ingyé van, a fizetés a munkával és az életvitellel össze vetve nem az igazi. DE van és ez a lényeg egyenlőre.
A következő bejegyzésig a legjobbakat mindenkinek!

SzobaSzerviz

Legutóbbi bejegyzésemkor végre betettek szobaszervizbe. Nem említettem, mert gondoltam majd írok inkább róla egy egész bejegyzést, hogy milyen. Egy hetet már lehúztam és nagyon tetszett és szeretem csinálni. A beosztásom szerint reggel 10-től este 10-ig kell dolgoznom, és ez olyan mint a crew mess volt, hogy nincs kimenő. Szóval nem tudok ki menni, ami nem is baj, de azért a canavereli kimenő hiányzott. Kicsit necces volt a kezdésem, mert ugye előtte éjszakában voltam. Úgy történt a váltás, hogy lehúztam az éjszakás műszakot, 10-kor végeztem aztán délután 5-10ig belecsöppentem a szobaszerviz világába. A rendeléseken kívül van egy csomó 'side job'-unk(mellék feladat) amit akkor kell elvégezni amikor annyira nincs pörgés és van rá idő, de mindenképp meg kell csinálni.
Első héten a SPA-ra kellet felügyelnem, ami egy relaxálós hely. Van masszázs, szauna, egyéb szépségápolás, jakuzzi stb. stb. Na itt van egy relaxációs szoba, ahol le tudnak ülni és feltenni a lábukat a puff-ra közben meg az óceánt bámulják. Szóval ebben a szobában, nekünk kell kitenni a gyümölcsöt, teákat, jeges vizet, tiszta poharakat ilyesmiket. Mikor tengeren, vagyunk akkor gyakran kellett ránézni, mert akkor járnak inkább a SPA-ba. Ilyenkor persze az ember nem csinál rendeléseket, így nem is kap jattot.
Mindenki ezért várja a szobaszervizt, merthogy itt lehet extra pénzt csinálni. Ez igaz, de mint már mindenkinek mondtam, én nem feltétlenül ezért akartam ide kerülni. Itt a vendégeket kell végre kiszolgálni, és nem konkrétan egy helységen belül kell rohangálni, hanem az egész hajón. Persze azért jó az a kis mellékes is, de én nem vagyok annyira telhetetlen e téren. Én ha már egy nap $2 kapok már annak is örülök. Sok kicsi sokra megy alapon gondolkodok.
Másik 'side job'-om a kanalak összekészítése volt reggelre. A rendelések ugye elsőbbséget élveznek, ezért nem mindig volt rá időm, hogy 10 előtt össze szedjem a kanalakat. Ez miatt mindig vagy 30percel tovább maradtam, de a 'krúz' vége fele, mikor elkészültem időben az utolsó pillanatban mindig találtak nekem valamit, és bár nem voltam oda érte, hogy még nem mehetek, megcsináltam. Nehogy ugassanak nekem.
Volt egy buli is a héten amit megnéztünk a magyarok egyik felével. Megkóstoltam a Long Island cocktail-t. Elég ütős pia volt, még másnap is éreztem kicsit. Elég fáradtan mentem dolgozni, és csak túl akartam élni a napot, nem akartam én a pénzt hajtani. Első rendelésnél ami egy reggeli kávé volt még is egy $5-al kezdtem, ami bőven a minimumom volt, úgyhogy jól indult a napom.
Nagyon szeretem csinálni ezt a munkát és nem is nagyon szeretnék én az étterembe menni. Elvileg nem kapunk semmivel sem többet és itt meg a munka lényegében laza. Gyorsnak kell lenni az igaz, de ha a szakács nem akarja gyorsan megcsinálni a szendvicseket, akkor én hogyan rakjam rá gyorsan a tálcára nem? De amíg viszem a rendeléseket főnök sem baszogat, úgyhogy nem annyira stresszes talán... (Bár én itt is parázok egy két dolog miatt, de én ilyen vagyok.) Egész héten vigyorogtam mint a tejbe tök :) Egy takarítós csaj meg is kérdezte tőlem a liftben, hogy minek örülök ennyire, újonnan jöttem vagy mi? Remélem sokáig maradok itt, még ha nem is mehetek ki napközbe...

NASA

Legutóbbi bejegyzésem éjszakás műszakom szünetében dobtam össze, hogy majd feltöltöm Canaverel-ben, de végül is úgy döntöttem miért ne nézzem meg a NASA központot. Nem volt olcsó mulatság. Bár többet vártam tőle, azért jó volt. Nekünk sajnos családi nap volt a NASA-nál ami annyit tesz, hogy az ott dolgozok bevihették a családjaikat. Ezért a busz túrának csak egy darab megállója volt. A másik gond az volt, hogy nem tudtuk végig járni. Hatalmas terület az űrközpont, ide ki kell jönni legalább 2 napra, hogy mindent végig lehessen nézni. Persze ez csak annak éri meg akit érdekelnek az ilyen dolgok. Láttam a rakétákat, amiket lövöldöztek ki az űrbe, voltunk egy kilövés szimulátorba és volt egy kisebb előadás is a holdra lövés első alkalmáról.
Az előadás, vicces volt. Az egész sztorit előadták, hogy az oroszok mentek fel először és az egész előadásban azon röhögtem, hogy úgy adták elő, mintha még mindig tartana a hideg háború. Aztán az előadás egy másik helyen folytatódott. A terem be volt rendezve olyanra, mint az eredeti kilövésnél. A képernyőkön ugyanazok a felvételek voltak mint a kilövés idején, a kapcsolók is ugyan úgy villogtak. Az előadás után egy csarnokba vezettet a túra, ahol ott volt a holdra 'menős' rakéta, meg pár hold küldetéses dolog(holdjáró, szkafander, holdkőzet....)
Ezt követően, már nem sok időnk volt, úgyhogy kipróbáltuk a kilövés szimulátort. Hát szép nagy és hosszú sorba állás volt, a pár perces mókáért. A várakozás során elmondták, hogy mi hogyan történik ilyenkor. Aztán végre beültünk a szimulátorba(az ülések olyanok voltak mint egy modern hullámvasúté), 90 fokos pozícióba állították szerkezetet és indult a móka. Sajnos a sok G-t ami ilyenkor az emberre hat, nem tudták szimulálni, úgyhogy végül is az egész annyi volt hogy jól megráztak minket kinyitották a tetőt ahova ki volt vetítve föld, azt ennyi.
Volt még annyi minden, IMAX mozi, robotos hely, múzeum meg még nem tudom mik, de sajnos nem jutott rá időnk. Lehet jobban jártam volna, ha a szerződés végén mikor leszállok akkor megyek el és körbe nézek, de hát így alakult. Ki tudja lehet még vissza megyek.

Maya-k Belizeből

Legutóbb Canaverel-ben sehol nem voltam szinte, csak neteztem és még így sem tudtam a végére érni a netes dolgoknak. Na de majd ma. A hét eltelt, hamar is meg nem is. Akárhogy is nézem egy hétnek tűnt most. Nem voltam kint, csak egyszer és szorgalmas módon jártam a konditerembe, valamint angolozni is. Nem olyan komoly edzéseket tolok még egyelőre, de alapozok kicsit: tolom a zsírégető programot a futógépen és kisebb súlyokat emelgetek a gépeken. A zsírégető opció nagyon komoly, bekéri az adatokat(súly, életkor, sebesség, idő), aztán gyalogolok vagy 50percet. Az első 10percben úgy leizzadok mintha kimennék kicsit leülni egy padra. Az angolal meg haladok, de nagyon lassan sajnos. Mindig bejönnek az ismétlő feladatok és elveszik az időmet sajnos, de majd csak végig érek rajta lassan.
A héten egy alkalommal voltam kint és az Belize-ben volt. Nem voltam még itt kint, mert hajóval kell a partra menni, és állítólag nincs nagyon semmi. Azért a jó öreg maya-k azért itt és éltek és hagytak hátra egy két templomot, úgyhogy bár nem akartam kimenni, azt gondoltam nem hagyhatom ki. Kicsit messze volt a várostól, ami eléggé szegényecske sajnos, de megérte kimenni. Nem olyan volt mint Cozumelben a romok, ez frankón ilyen lépcsős templomos téma volt, mint amiket a képeken is lehet látni. Képek készültek és vége ki is válogattam, úgyhogy lehet sasolni őket facebook-on. Volt két udvar elkülönítve, körbe a dombos lépcsős templomokkal és ezek közül kettőt meg is lehetett mászni. A legnagyobban volt egy ilyen kör alakú áldozó hely, legalábbis gondlom az volt a funkciója. A templomnak a 'nap isten temploma' nevet adták, szóval gondlom annak áldoztak anno. Tisztára mint az Apocalypto című filmben. A foto-s srác meg is jegyezte, hogy mennyi ember halhatott meg rajta... Belize-ben van még ilyen hely ami nagyobb, de sajnos csak oda az út 2 óra és vissza is annyi. Hogy azt meg tudja nézni az ember, az elsők között kell kiszállni a hajóból, nekem meg a 10órás végzésemmel kicsit nehéz. Így is fél 4kor kerültem vissza a kabinomba.
Hát igen ezzel kezdődtek a gondok. Másnap tréningem volt, és mentem angolozni, illetve utána konditerembe. Konditeremben csak futógépen voltam, mert ezek a sárgák nem, mennek ki a hajóról inkább mennek és ott vannak, ezért gondoltam mivel a héten már emelgettem súlyokat csak zsírt égetek és utána irány az ágy. Aludtam 6 és fél órát, és kipihenten kellet volna ébrednem, de sajnos nem így volt. Felkeltem és atom gyengének éreztem magam. Általában mikor felkelek kell vagy kettő óra mire fel is ébredek, de azalatt a 2 óra alatt is azért érzem, hogy a testemben van erő. Most nem így volt. Egész este mint a lassított felvétel úgy dolgoztam és nem volt valami jó érzés el tudtam volna aludni meló közben. De annak ellenére, hogy lassított felvétel voltam mindennel végeztem és elég hamar. Jó persze nem tip-top takarítást csináltam, de tisztának látszott minden. Amúgy sem lehet rendesen kipucolni a helyet, mert sosem zár be és amint valamit szépen letöröltem rögtön valaki össze gányolja, mert szarik rá. Na szóval elég meglepő volt.
Műszak után ismét gyakorlatozás volt, pedig még nem telet el egy hónap. A magyarokkal úgy volt, hogy mennénk ki halat enni. Costa Maya-n voltunk ahol legutóbb én ettem azt a madár lábat és azt akarták a többiek is megnézni. A gyakorlatozás miatt elmaradt, de én amúgy sem mentem volna mert olyan voltam mint egy robot aksi nélkül, gyakorlatozás után be is dőltem az ágyba. Belőttem az órát, hogy majd este 6 után elmegyek angolozok és megnézem a teremet, de nem bírtam felkelni az órára. Viszont az erő vissza szált belém, úgyhogy minden okés volt.
Bár Canaverel-ban töltöm fel a post-ot még a tengeren vagyok jelenleg. Sajnos a térning központ csak este nyit, ezért valószínű ma már nem megyek angolozni, és terembe sem. Kicsit elment az időm a képek válogatásával. Inkább feltöltöm az aksimat, hogy menjenek a dolgok, mert ma nagyon helyre kell vágni a crew mess-t. Holnap Canaveral és ilyenkor mindig ez van, mert az amerikai köjál jöhet és ezért fel kell arra készülni. Egy évben jönnek kétszer, de nem 3 hónapja voltak. Szerintem idén már nem jönnek, de hát a főnökség az megköveteli. Igazuk is van, mert így talán nem kell majd olyan sokat túlórázni amikor ténylegesen jönnek.


Változott a terv nem megyek netezni, inkább megyek a NASA központba :)

trénings...

2 hónap eltelt, többnek érzem kicsikét és már nagyon fáradt vagyok a crew mess-hez. Lépnék tovább a szobaszervizbe, de kedves főnökünk nagyon mondja a testet. Szobatársam(+pár emberke) még a régi főnöknél került fel test nélkül. Lehet meg kéne említenem, ezt a dolgot neki, de nem akarok én kitolni senkivel. A tréning listám azt mondta jól áll, egy két tréning kell és mehetek testre. Remélem jövő héten le lehet ezeket zavarni.
A héten kicsit neki álltam kezdeni magammal valamit. Ez azt takarja, hogy úgy döntöttem az első 2 hónapban sokat voltam kint sokat láttam(sokat is költöttem úgy érzem) ezért irány a tanulni. Elkezdtem az angolomat kicsit ápolni a tréning központban. Hát azt hittem valami komolyabb angol oktatás van, de csak ilyen haladó szint -ig/-re felhozó programjuk van. Sebaj, majd ha végeztem a könyvemmel, akkor neki állok olvasni valami angol könyvet. Szóval az angollal haladok, talán 1,5 hét és a 3as szintet(ami a legmagasabb) elvégzem és nekilátok spanyolt tanulni. Van egy két program tréning és menedzsment tréning is, lehet majd párhuzamosan bevállalom mellette. Az angolt azért, ha már elkezdtem akkor gyorsan le akarom tudni, mert nem olyan nehéz.
A másik nagy dolog, hogy tegnap elmentem a konditerembe is. Kicsit gyalogoltam, mert ugye nem megyek eleget meló közbe :) és kicsit emelgettem a súlyokat. Remélem nem fogom egyhamar abba hagyni. Ha ilyen egybe beosztásom lesz és éjszakás leszek még jó sokáig, akkor szerintem menni fog.
A héten csak kétszer voltam kint. Keleti 'krúz'-on voltunk ami ezt jelenti, hogy megálltunk Nassauban, St Thomason és St Ma arten-on. Az utóbbi kettőnél volt kis csere az Igor hurrikán miatt. St Marteen kettő részre van osztva. Egyik fele a hollandoké a másik a franciáké. Mi mindig a holland oldalon kötünk ki, ami a csóróbb része a szigetnek ezét eltúráztunk a Francia részre. Nah az nagyon szép kis hely volt, majd tolom fel a képeket ha meglesznek. Autókáztunk egyet aztán a parton kötöttünk ki. Ott kajáltunk egyet páran. Hoztam a finnyás formámat, és ettem egy bacon sajtburgert. A hely a parton volt és a tulajok franciák voltak, persze ez nem meglepő a francia oldalon. A nő aki kiszolgált minket azt mondta, hogy 20 éve él itt a karib térségben. Kicsit elgondolkodtam, ha lenne kis pénz lehet ki kéne ide jönni élni a part mellé, ahogy azt elterveztük régen. Csak a hurrikán szezonokat kéne túlélni, meg meg kéne békélni a franciákkal. De pénz nélkül is lehetne ide jönni, McDonald's az van :) meg más egyéb is, és mivel francia, illetve holland terület nem kéne szenvedni sokat a papírokkal, hisz EU :)
St Thomason csak egyedül mentem ki, hogy járjak egyet. Ez a sziget amerikai terület, de nem annyira amerika. Próbáltam találni egy automatát, hogy vegyek ki pénzt, mert a hajón $4 ha pénzt akarok kivenni, de sajnos nem nagyon a bankom tulajdonában lévő automatát. Benéztem a K-mart-ba vettem egy epres Fantát, kártyával fizettem és próbáltam Cash-Back(olyasmi, mint mikor pénzt vesz ki az ember. Angliában is volt ilyen)-et kérni, de 6 jegyű a pin kódom és még nem nagyon jegyeztem meg. Próbálgattam aztán végül nyomott valamit a kasszás csaj és sztornózta a Cash-Back-emet, aztán megnézte a kártyámat és kérdezte, hogy benne vagyok-e a seregben(a kártyám hadsereges kinézetű, mert ez nézett ki a legjobban a sok variáció közül). Hét érdekes szitu volt...
Vissza gondolva hosszú hét volt, de hát ilyen ez a 'keleti krúz'...

Tenkes Honduras-ban

Most nézem, hogy már több mint egy hete nem írtam bejegyzést. Elkezdtem olvasni és a blog írást valahogy hanyagoltam kicsit. Szóval a múlt héten ugyan azon a vonalon haladtunk mint előtte. Csoportos kivonulás csak egyszer volt. Cozumel-ben ki akartam menni joféle mexico-i burrito-t enni, de fáradt voltam és egyedül sem nagyon volt kedvem kimenni. Utána jött Belize, ahol semmi nincs tehát ismét csak aludtam.
Roatán szigetére, bevolt tervezve a 'sziget túra'. Lebizniszeltük egy taxisal az olcsó árat, aztán indulás. A sziget nagyját már láttuk legutóbb, de az csak egy útvonal volt. Ez a taxis először felvitt minket a hegy tetejére egy kilátóhoz, ami nagyon gyönyörű volt. Onnan nem messze volt az iguana farm. Ezek az állatok egyébként szabadon élnek a szigeten, de ezen a farmon több van egy helyen. A helyiek leginkább halakat és egyéb tengeri dolgokat esznek, de ezen kívül még meg eszik az iguana-t is. A farmon nagyon sok volt belőlük egy helyen és ott rohangáltak az ember lába között. Voltak, akik nem nagyon voltak oda értük, de szerintem tiszta mókás kis hüllők. Iguana-zas után betértünk egy botanikai kertbe. Az egész a dzsungelben volt és ezért érthető, hogy a kert mellet volt egy 'dzsungel túra' nevű út is ami fel vitt a hegyre (vagy dombra nem tudom milyen magasan volt) egy kilátóhoz. Persze ez egy 30 perces út így nem igazán volt betervezve, de pár ember a csoportból nekivágott így kénytelen volt mindenki követni őket. Tisztára olyan volt mintha otthon mennék fel a Tenkesen a gyűdi templom mögött, mert végig figyeltem hova lépek. Amikor felnéztem, persze teljesen más volt, mert mindenütt a nagy pálmafák voltak. De a hőmérséklet sem volt az a nagyon meleg az árnyék miatt, kb mint otthon nyáron, meg hát az út a hegyre az 'erdőben' ... majdnem ugyan az volt mint otthon. Dzsungel után kiugrottunk a strandra kicsit megmártózni a tengerben, aztán ettünk egyet. Kipróbáltam volna az iguana-t, de a strand mellet nem olyan jellegű kajálda volt, úgyhogy talán majd legközelebb.
Costa Mayan, már nem csoprotban mentem ki, hanem az egyik magyar sráccal. Kinéztünk a belvárosba, ami a tengerpart mellett van. Végig sétáltunk rajta aztán kerestünk egy helyet, ahol tudunk enni. Nézem a menüt, de hát sehol nem volt buritto. Mindenhol csak halak, meg halas taco. Végül találtunk egy helyet, ami nagyon komoly volt. Vályog ház, pala tetős kint ülős résszel(beülős rész nem is volt, és ha ránézel a helyre olyan érzésed van hogy 3 napig menni fog a hasad). Kicsit üvegtigrises volt a dolog, mert a tulaj kint sörözgetett és úgy látszott, mi vagyunk aznap az egyetlen vendégek. Én csirkét kértem a másik srác pedig halat akart enni. Hát az én csirkém az nem tudom mennyire volt csirke. Oda hoztak nekem egy madár lábat, amin nem sok hús volt, így nem laktam jól, de ezt magamnak köszönhetem. Ha nem lennék finnyás és szeretném a halat, kint mindig jól tudnék lakni.
Az éjszakázás továbbra is folytatódott(-ik). Benyomtak nekem, plusz egy gépet estére egy szendvics sütő grillt amit lehetetlen letakarítani, de túl élem. Már nincs sok vissza a szobaszervizig(remélem). 1 hónap 3 hete itt vagyok, a következő hét után már itt leszek 2 hónapja. Legrosszabb esetben is még 1 hónap, de sok új ember jön, szóval remélem már kimozdítanak majd engem innen. Igyekszem minél hamarabb jelentkezni...

romok, majmok...

Nem piramisokat, hanem romokat voltunk nézni. A maya piramis drágább és messzebb van egy külön szigeten, valamint elég hosszú ideig tart. Mi meg nem tudunk korán kimenni, mert mindenki máskor végez. Szép volt, de atom fáradt voltam, kb. mint egy zombi úgy mentem. Képek készültek rendesen. Egy részét a többiek, egy részét én csináltam. Volt egy külön fotósunk, akinek egy 'foto ágyúja' volt. Azt hiszem 500D-s Cannon valami hatalmas optikával(kb $1500 volt az egész asszem annyit mondott a srác). Reggel 11kor indultunk a hajóról és kb délután 3ra értünk vissza, úgyhogy jól elment az idő.
Másnap Belize-ben voltunk, ahol semmi nincs. Állítólag a legjobb hely a búvárkodásra, de más nem nagyon van csak a dzsungel. Itt nem mentem ki, hanem inkább aludtam. Rám fért, de mikor este felkeltem, iszonyat nem voltam a toppon. Pedig aludtam vagy 7 órát.
Meló után Szerdán reggel 10:30kor ismét gyülekeztünk és mentünk majmokat nézni, mintha nem lenne elég belőlük a hajón :P :) Persze ismét 11kor jutottunk ki, mert a cruise váltás miatt, több hajóval egyszerre érkezünk. Nekik ez a menetrendjük nekünk meg ugye módosult ezért a sok hajó. De a lényeg ebben az egészben, hogy ilyenkor a taxisok felnyomják az árakat. És ahol mi kötünk ki az messze van a nagy állatkerttől. Azért megnéztük a taxisokat és végül egy olcsóbb majom parkba mentünk. A sofőrrel lespanoltunk, és következő héten kedvezményes áron körbe visz minket a szigeten. A majom téma nem hozott nagyon lázba. Kicsit sajnáltam szegény állatokat. Be lehetett menni hozzájuk, kézbe venni, simogatni őket meg hasonlók. Egyik ketrecben ahol ilyen kis makik voltak többiek kézbe vették őket és fo tózkodtak, aztán két ilyen két kis maki úgy egymásba voltak ölelkezve, hogy nem lehetett szétszedni őket. Nagyon félhettek, úgyhogy én békében hagytam az összes állatot és nem 'baztattam' őket. Ezért nincs fotó rólam, velük. Majmok után negáltunk a kínai kajáldánál. Kínai... a kaja amit nem szeretek ugye, de kénytelen voltam enni. Elkezdték berendelni a nagy adagokat, de volt ilyen paníros csirke filé sült krumplival ami nem is kínai úgyhogy én azt ettem. Hamar vissza értünk, de nagyon nem bírtam még aludni szóval meló előtt, megint nem aludtam ki magam rendesen, de túl éltem.
Csütörtökön gyakorlatozás volt. Havonta egyszer van amikor próba riadó van és menni kell mintha vészhelyzet lenne. Ennek az volt a hátulütője, hogy reggel 10:30kor volt és 1 óra hosszú. Így Costa Maya-n későn sikerült kijutnom és a hajó sem marad itt sokáig. Tervem az volt, hogy mivel Cozumelben kimaradt az igazi mexicoi burritó evés, majd itt eszek és elmegyek olcsóért netezni kicsit. A város 1 utca és ennyi persze semmi burritós hely nem volt a netes kávézó pedig tele volt. Így csináltam pár képet és vissza jöttem inkább a hajóra aludni. Munka előtt semmi kómával sikerült felkelnem. Gondoltam majd kitart egész este, de sajnos nem így volt. Ice Cream Madnes volt azaz jégkrém őrület. Hát nagy őrület volt... este 11től 12:30ig 'rendes' fagyi volt a Staff Messben mindenkinek. Engem küldtek fel a fagyikért és sietni kellet mert több mint 1000en vagyunk és mindenki fagyit akart, 11:30kor már lent volt minden fagyi. Aztán próbáltam a saját munkám csinálni, de nem ment könnyen, folyamatosan átküldtek a fagyikat tölteni. Ez atom leszívta az energiám, és még fagyit sem tudtam enni, mivel dolgoztam. Csak a maradékból jutott nekem, csoki meg valami zöld(amire először azt hittem pisztácia) fűszeres fagyiból. A csoki jó volt de a fűszeres borzalmas volt. Az este nehezen ment, de mostanra sikerült felébrednem, pedig aludni kéne. De meg kellet írni az új anyagot, mert holnap Canaverel és megyek ki netzni. Nem akartam ott ezzel 'tökölni'.
Az utóbbi időben telefonáltam haza és hallottam, hogy sokan olvassák irományaimat(akik nincsenek a követők közt). Akikkel beszéltem telefonon többnyire érdeklődtek, hogy voltam e már tengeri beteg, valamint említette valaki, hogy hon vágyam van. Gondolom sokaknak megfordult ez a kérdés már a fejükben és a válasz, hogy nem voltam még tengeri beteg(kop kop kop). Az egész olyan mintha az IC-vel döcögnék pestre és mikor felállok járni egyet mozog a szerkezet, szóval valami hasonló dolog az itteni járkálás is. Persze mikor először beindult a nagy teknő még furcsa volt, de pár óra alatt megszoktam. Honvágyam pedig nem igazán van. Persze hiányoztok otthoniak, de ez a sok agyalás, nem a honvágyat hozza elő belőlem. Nem látom, merre haladok a jövőben és ez inkább az én bajom. Igaz kicsit elegem van már a menzás életből, de annyira még nem, hogy honvágyam legyen. Mármint tartós honvágyam, mert mikor pl facebook-on látom, hogy pl Ford meg a Miki balcsin voltak akkor kicsit én is hazavágyódtam, jó lett volna ott lenni. Na de a lényeg, hogy honvágy és tengeribetegség ügyileg jól vagyok ;)

az agyalás

Megkezdtem, a 6ik hetemet. Most már 6hónap és 2és fél hét van vissza. Szombaton voltam Canaveral-ban netezni. Jó másfél órát neteztem, aztán akartam volna menni a mall-ba körbe nézni, talán enni valami szutyok amerikai gyorskaját :) de nem volt rá idő. 3-ra vissza kell érni a hajóra, mert itt hagynak. Úgyhogy mall helyett, wal.mart-ba mentem csak. Heti dr. Pepper adagot feltankolni. Gondoltam kelleni fog, mert sok a seaday(tengeren töltött nap) azt kellenek néha a kis dolgok amit élvezhet az ember. Aztán én be is aludtam mikor vissza jöttem. Mikor kelltem szobatársam mondta, hogy Cruise-t cseréltünk. Vagyis ismét mexico felé hajókázunk, mert St Thomason valami hurrikán van vagy valami egyéb időjárási probléma ami miatt nem lehet arra menni.
Ma Cozumel-ben kötünk ki. Elvileg megyek maya piramisokat nézni. Remélem nem lesz túl drága. Elkezdtem kalkulálgatni és nagyon meg kellene szorítani a nadrágszíjat. Egyelőre még nagyon az elején vagyok a dolgoknak és ezért nincs még annyim(még így fizetés után is), hogy tudjam mire számítsak a szerződés végére.
Sajnos ez az éjszakázás ilyen. 10-től pörgés 2ig addig nincs idő gondolkodni, de utána takarítás közben elkezdek gondolkodni, mit merre hogyan. Sőt most még rosszabb is abból a szempontból, hogy már nem én vagyok a 'menzás bácsi', hanem evőeszközt(szilvert) készitek össze, meg tányérokat és tálcákat. Csak éjféltől 1ig kell menzáskodnom amíg a másik srác a szünetén van. Mondjuk szerintem a szoba szerviz is ilyen lesz, mert ott meg folyton megy az ember. Majd meglátjuk, mert ugye az még odébb van(remélem annyira már nem). Tessék megint agyalok :)
Lényeg a lényeg, hogy ma irány ki innen kicsit. Talán piramisok, talán mexicoi kaja, talán valami egyéb. Megpróbálom élvezni amennyire lehet, de ezzel az életformával nehéz. Nincs annyi szabad ideje az embernek, mint azt hiszi. Ezen a héten azért mindenhol ki akarok menni megnézni nagyjából mindent. Aztán nem tudom, hogy mikén alakul majd a következő hét, a crusie váltás miatt ugye. De ha Nassau fele megyünk akkor be kell tábláznom magamnak pár tréninget, hogy kitanuljam magam ebből abból, hisz ingyé vannak és papírt is adnak róla :)

éjszakai műszak

Sikerült kimennem szombaton. Pár órát voltam kint, de annyira jó volt. Pedig csak egy Walmart-ban voltam meg egy 'plázában', de az autók, a Dr. Pepper nagyon feldobott. Láttam egy nagyon zsír talán 81-es Pontiac Trans AM Firebird-öt és végre élőben ott álltam az új Dodge Challenger előtt(ki volt állítva a 'mall'-ban). Sokkal jobban felpörgetett ez a ki szállásom, mint mondjuk a st. thomasi vagy a st maarteni kiszállásom, lehet velem van a baj. Este új beosztást kaptunk, nekem minden maradt a régiben. Éjjeles műszak 10-10ig, de nehogy minden tökéletes legyen...
Mint már írtam elvették a személyimet, mert port maning-es vagyok. Ami annyit takar, hogy ha próba riadó van mennem kell a kártyán kijelölt helyre. Nos a főnököm azt mondta csak 4 nap, de Ccozumel után derült ki, hogy nem. Mikor oda mentem hozzá 4 nap után, hogy akkor most 'mi van?' azt mondta, hogy egész hétre szól. Hát úgy felba§zta az agyam, hogy az nem igaz. Nagyon ilyen mostanában, mindenki mondja, hogy így jó fej meg úgy, de folyton engem talál meg mindennel. Ha nem az én dolgom lett volna valami akkor is engem keres meg, pedig időm nincs mindenki munkáját elvégezni. Sose mond el semmit, és mikor csinálok valamit közbe 3 dolgot, mond ami csinálni kéne 3 helyen persze. Ma reggel be is szólt. Az volt a szitu, hogy az egyik kolléga a szokásos ba§ztatásal szövegelt(Ő így poénkodik), én meg mondtam neki, hogy csönd. Erre a főnök szerintem azt hitte neki szólt és ott hőbölgött, hogy nem dolgozok meg ez meg az és majd berak 5-5ig azt majd nézhetek meg ilyenek. Mondtam neki, hogy rakjon. Végül is tök mindegy, mikor dolgozok, a 10 órát le kell dolgozni, szobaszervizig meg még van majdnem 2 hónap(remélem csak 1).
Na de ugye voltam kint hétfőn Cozumel-ben. Kicsit necces volt kimennem, mert nehezen szereztem meg a személyimet, de sikerült és még jegyet is tudtam venni a Katamarán túrára. $10 volt a jegy, ezért mi voltunk 20percet búvárkodni, kaptunk italt ingyen és egy sajtburgert ebédre. A búvárkodás vagy ahogy ők mondták snorkeling, nem a palackos búvárkodás. Mentő mellényben felszínen lebegve a vízen búvár szemüvegben nézed a tenger fenekét meg a halakat. Jó volt, de azért majd kipróbálnám az igazi palackos búvárkodást is. Ezután mentünk tovább a strandra, ahol a már említett sajtburgert kaptuk. Kicsit szomorú voltam, hogy itt vagyok mexico-ba azt sajtburgert adnak, nem pedig egy jó burritót. Képek mennek majd facebook-ra.
Cozumel óta nem voltam kint és kicsit már ingerül is vagyok, ezért volt szerintem a mai incidens. Mikor másnap vissza akartam cserélni az személyimet, volt kint fent akadás megint a főnökkel. Komolyan néha úgy kitudnám ütni. De holnap megint a tengeren töltjük a napot, és lejár a port maningem és vissza kapom a személyimet. Szombaton pedig ismét Caneverel és megyek kis kicsit élvezni amerikát.

a Nagy égés

Most már 1 hónapja vagyok itt. Hát nem volt könnyű hónap, de lesz még nehezebb is. Mint már említettem a héten éjszakás voltam, ezért ha volt alkalmam kimentem. Hétfőn a tengeren voltunk, szóval alvás előtt haza telefonáltam, aztán akartam volna mosni is, de nem volt energiám rá. Muszáj volt kialudnom magam, mert az átállás az éjszakázásra kicsit nehezen ment.
Kedden St Thomas-on kötöttünk ki, le is volt beszélve, hogy meló után irány a strand. 11-kor kiszálltunk, srácok toltak egy 20 inch-es pizzát majd elmásztunk a strandra taxival($12 oda vissza a strand). Ez a strand egy hotel-hez tartozott, sajnos nem volt olyan gyönyörű mint a Roatan-i. Képek készültek, de én nem vittem camerát, mert elfelejtettem. Szobatársam az vitt és majd mikor felteszi őket facebook-ra akkor valahogy dobok ide egy linket a megjegyzésekbe(és a Nassaus képekről is). A stranddal az volt a baj, hogy nem volt semmi árnyék, de nem volt rossz, csak ugye valaki nem használt nap ellen semmi krémet. A bőre meg olyan fehér volt mint a hó. Olyan déltől 3ig voltunk a strandon, az utolsó másfél órában már próbálta a törölközővel eltakarni habtestét, de hiába volt. Igen én voltam az az ökör, így hát atom leégtem. Este a meló és kicsit fájdalmasan ment, és nem mentem el orvoshoz vele, pedig kellet volna. Én eddig azt hittem, ha az orvos kiír, akkor nem fizetnek arra az időre, de nem így van. Tehát lett volna egy teljes napom pihenni, de most már mindegy.
Szerdán St. Maarten-en voltunk. Itteni magyaroknak ekkor volt kimenőjük és úgy volt, hogy velük megyek ki. Persze én a strandra max csak pár képet lőni mentem volna velük. Végül is nem hívtak mikor mentek, így átaludtam a nap nagy részét és hajó indulás előtt 2 órával felkeltem és kimentem kicsit körbe nézni. Szép hely mint eddig minden. Mindenki mondta, hogy elektronikai dolgokat itt kell venni mert olcsó, lehet alkudni meg kedvezményeket kapni. Nem olyan volt mint aminek én elképzeltem, úgyhogy ez a része nekem csalódás volt. Nem volt semmi olyan dolog amit én majd szeretnék, de ez jó is valahol, mert nem költöm majd el a pénzem. Azért vettem egy átalakítót a laptop töltőhöz, meg egy aloe verás napozás utáni jég zselét, hogy rák vörös bőrömet kicsit ápoljam.
Az utóbbi 2 napot tengeren töltöttük, szóval aludtam, mostam, dolgoztam, bőrömet ápoltam. Elvették a személyimet 4napra ilyen vészhelyzetes ügyeletre. Kell valakit szerezzek magam helyett, hogy ki tudjak menni Canaverel-ben. El kell mennem a Wallmart-ba bevásárolni ezt azt, meg talán ingyé netezni.
Lassan telik ez a keleti 'krúz'. Sok a tengeren töltött nap és 2 normális hely van csak ahol kitud szállni az ember. Ilyenkor a meló is rosszabb, meg fárasztóbb és még az idő is lassabban telik közben. Remélem ma az új beosztásban azért maradok így éjszakásba és akkor köv. héten mindenhol ki tudok majd szállni.

csak a pénz

Legutóbb nem is említettem, hogy nyitottam egy bankszámlát. Itt volt a Bank of America-tól egy csaj és nála lehetett intézni a dolgot. A kártyám mire megjön 2 hét(már csak 1 van vissza addig). Már csak el kellene intéznem, hogy a fizum rámenjen a számlára. Nem kell fizetnem semmi számla vezetési díjat, amíg havonta rendszeresen megy rá pénz, vagy amíg van rajta $1500. Szóval mikor haza megyek rajta kell hagynom $1500-t, hogy ne keljen havidíjat fizetni.
Szóval szerdán tréning volt „tömeg kezelés” címszóval. A lényege, hogy ha vészhelyzet van a hajón akkor, hogyan kell kezelni a tömeget. Kaptam róla szép oklevelet, hogy átmentem és 5 évig nem is kell mennem újra. Vicces volt a tréning napja... Reggel 8:30kor kezdődött ugye és délután 1-ig ott voltunk, aztán mentem is dolgozni. Az első szünetem 2től lett volna, de mikor oda értem egyre rögtön elküldtek szünetre. Be clock-oltam 2 percre... :) Sokat nem kellet dolgoznom aznap, délután nem is fáradtam el annyira.
Csütörtökön hoztam a formámat. 'Formal' est van csütörtökön és vasárnap, ami azt jelenti, hogy csokornyakkendős egyenruhát kell magunkra ölteni. Este 7kor mentem szünetre elmentem enni, aztán mentem átöltözni mint mindig, de akadt egy kis gond. A csokornyakkendőmet nem találtam. Átkutattam a cuccaim, de sehol semmi. Vissza mentem anélkül dolgozni, persze mindenki kiszúrta, hogy nem vettem fel. Szombaton mikor jöttek az új emberek, mentem intézni magamnak újat. Ott mondták, hogy $3 az új és máshol kell elintézni. Ma voltam kifizetni, aztán mikor mentem volna össze szedni a szobatársam megtalálta a régit, úgyhogy most lesz 2.
Tegnap megkaptam az első igazi fizetésem. Először ugye csak 2 napot fizettek, mert úgy estem be a 2 hetes fizetési periódusba. $500 körül kaptam, és így belegondolva nem sok ám. Jó persze ez 2 heti fizu, de ugye ki kellet fizetni belőle az egyenruhát, ami $111-volt a nyakkendő miatt. De majd 2 hét múlva jön megint ennyi, akkor már beljebb leszek talán és tudok haza is küldeni.
Szombaton megkaptuk az eheti beosztást. Sikerült elintézni, hogy éjszakás legyek :) Ez azt jelenit, hogy mikor kikötünk én végzek reggel 10kor és meló után rögtön ki tudok menni. Ma is voltam kint Nassauban. Hát ez a Bahama, nem volt az igazi. Persze a cég megcsinálta a frankót... Vasárnap kell kikötni mikor minden zárva és ráadásul a hely is eléggé lepukkant. Nagyon meleg volt kint, vagy 8-szor leizzadtam 5 percenként. A város mint említettem, nagyon lepukkant, minden autó megvolt nyomva, büdös és koszos, szóval nem igazán az aminek elképzelné az ember. Szobatársam csinált képeket, majd elkérem tőle és fel teszem, bár nem érdemes. Nem nagyon volt semmi amit fotozni lehetett volna.

Végre kint

Ma végre kijutottam egy kicsit, de ennyire nem szaladok előre. Torkom mondjuk úgy rendbe jött péntekre, ahogy reméltem. Pénteken ment haza a Klaudia, és este a bárban búcsúztattuk. Nagyon jó fej volt, hagyott itt nekem spanyol könyvet, úgyhogy nincs akadálya annak, hogy megtanuljam a nyelvet. Még nem kezdtem el, mert csak pár napja hoztam el az 'könyvtárból'. Jamaicai fönökünk előszeretettel van a nyakunkon és egy-egy vacsoráztatás után el kell mennünk sörözni a bárba.
Az élet, kb úgy alakult itt is mint a mekiben anno angliában, csak itt 1 hét után jött az új főnökség. Engem annyira nem zavar, mint a többieket akik több hete vannak már itt. Jó én is itt vagyok már 2,5 hete, de ők előttem 3-4 héttel jöttek. Tiszta poén, hogy fel vannak háborodva mindenen én meg csak vigyorgok ezen mint a tejbe tök. A supervisor-unk Juanito, elnevezte Obamának. A változások miatt, meg gondolom mert fekete. Szóval Obama mindig a nyakunkon van és mondja mit merre hogyan. Ezzel semmi gond, csak mikor elkezdesz valamit rögtön változtat és küld csinálni a másik dolgot és az előzőnek még neki sem tudtál úgymond állni. Az én burámat bírja, látta, hogy mindent rendesen csinálok és követem az utasításokat. Ezután kicsit próbáltam nyalni is, hátha előbb tudok majd szobaszervizbe kerülni. Remélem lesz eredménye, mert annak nem örülnék, hogy jobban hajtok mint más és semmi eredménye.
A hetem nem volt semmi, elég rossz volt és hosszú is. Jött ugye az, hogy nem tudtam kimenni. Aztán ott volt még 'Obama' is, ráadásnak meg közölték a jó hírt a magyarok. A cég elkezdte bevezetni a nincs előrelépés témát ezen a hajón is. Hiába jönnék vissza még kétszer, akkor is csak segéd pincérként jöhetek vissza kb $1000-t és hajthatnám a belem itt a menzán. Szerintem, majd megpróbálok átmenni fotósnak. Úgy hallottam azok is ennyit keresnek, fizetik a repjegyüket és Ők már staff nem crew. De majd meglátjuk.
Szombaton megkaptuk az új beosztást és ez még jobban rombolta a kedvem. Ugyanígy 10-10ig kell mennem napközben. Elvileg nem tudtam volna kimenni, de sikerült ledumálni a Juanito-val így ma kiengedett. Ma elég érdekes volt a nap. Tegnap bározás után, elmentem mosni, végéztem kb hajnali fél 4kor. Reggel 10-re kellet ugye mennem, én meg 10:40re értem be. De mellény nélkül, mert azt ott felejtettem a mosodában. Kicsit rajtam volt a para, hogy most mi lesz kések és még ez sincs meg. Gyors elrohantam és hála az égnek meg volt még. Aztán végre 2 és fél hét után végre ki jutottam. Isla Roatan-on kötöttünk ki és szerencsére a két kikötő közül a jobbikban(kb 5 perc a strand). A látvány eszméletlen volt, csináltam is pár képet. Kicsit belegondoltam, hogy mikor jutottam volna én el ilyen helyre. Sajnos csak másfél órát voltam kint. Hát igen, ez benne az egyik rossz. Irigyeltem is kicsit a nyaralókat akik vázás cocktail-el sétálgattak a vízben. Este volt egy laza vacsoráztatás Obama sem zaklatott minket nagyon, szóval nem volt vészes a nap, de érdekes volt. Holnap kelhetek korán, mert kollektív tréningre kell mennem 8:30-ra. Képeket majd feltolom facebook-ra. Érdekes lett egy kettő, mert a nagy napsütésen a kijelzőn nem láttam mit lövök :)

Torok gondok

Vasárnap reggel megérkeztünk a Bahamákra. 10-kor kellet volna kezdenem a melót, gondoltam tudok majd aludni sokat... Sajnos nem így volt. Reggel 9:30kor menni kellet orientációra, így nem igazán aludtam ki magam, mint amennyire szerettem volna. Kb olyan fél 1 környékén végeztünk is, a poén az volt, hogy nekem 1-től volt szünetem, szóval dolgoztam 20-30 percet utána mentem enni és pihenni. A Bahamákat sajnos csak a crew mess ablakából láthattam volna, de ott parkolt mellettünk az egyik Royal Carabien-es hajó. Aztán az este folyamán, leszóltak megint a borostám miatt. Nem készakarva, de elfelejtettem, meg hát a crew mess-be a csürhének szerintem mindegy. De jött egy új főnök azt neki nem tetszett. Az egyik indiai góré helyére jött. Ilyen nagydarab jamaicai, de nem izmos értelemben. Este a bárban a magyaroknak meséltem és ők mondták, hogy vigyázni kell majd vele.
Hétfőre össze is hívott mindenkit reggel 9:30-re. Ismételten nem, hagytak aludni. Mivel nehezen keltem kicsit késtem is, gondoltam 'na faja! Tegnap a borosta, ma meg a késés'. Bemutatkozott, mondott némi infót miként kéne előre haladnunk meg hasonlók. Az van most, hogy ha megcsinálom a tréningeket minél gyorsabban, akkor mehetek testet írni. A sikeres test után, pedig irány a Szobaszerviz. Este meló közben, megint felbukkant a főnök. Iszonyat sokan voltak(busy) és próbáltam mindent királyul csinálni, hogy ne szóljon be. A seprű persze el volt tűnve és ahol én voltam a cukros csomagok szerte széjjel voltak a földön, mert az emberek nem találnak bele a kukába. Ezt meglátta a góré és be is szólt, de mit csináljak ha nincs seprű. Mikor a kezemmel kesztyűben akartam felvenni az sem tetszett neki, ez van.
Mivel a tengeren voltunk így pörögni kellet mint állat és nem tudom, hogy a klíma működik-e, de atom izzadok mostanság. Még akkor is mikor a szobámban fekszek. Ittam is rendesen a jeges vizeket, és ettem a jeget ezerrel :) ha már van jég gép mért ne, nem? Csak a Dr Pepper hiányzik hozzá. Na de ennek köszönhetően (szerintem) a torkom megadta magát. Sose gondoltam volna, hogy itt vagyok a bahamák környékén és torok fájdalmaim lesznek. Szerencsére a Lido-s buli után kezdett kijönni a gond. Tényleg volt Lido buli, lezárták a hajó végét és ott szolt a zene, meg volt kaja is. Én ismét a magyaroknál kezdtem, dumáltunk-italoztunk és felmentünk. A buli témája az egyenruha cserélés volt. Voltak akik cseréltek voltak akik sajátjukban mentek fel, részemről ilyen nem történt.
Köszönhetően a torkomnak, ezután az estéimet a kabinban fogom tölteni és próbálok rendbe jönni péntekre. Akkor szokott lenni a búcsúztatás a crew bárban azoknak akik mennek haza és az egyik magyar lány a Klaudia most végez.
Héten ugye minden nap dolgoztam, és még véletlenül sem tudtam kimenni. St Thomason voltunk tegnap ami ismét USA és át kellet menni megint az imigrácion, de ez most gyorsabban ment. Fent volt az egyik vendégeknek fenntartott bárban. Ott láttam valamennyit a szigetből az ablakon keresztül. Iszonyatosan szép volt fájt is a szívem, hogy nem tudok kimenni. Ma(igazából tegnap, mert már elmúlt éjfél) St Marteen-on voltunk. Reggel volt egy meeting a jamaicai -val, és minden tengeren töltött napon lesz ilyen ezentúl. Tréninggel majd minket, hogy haladjunk előre. Este megint busy volt a téma, pörögtem rendesen, meg rá is készültem. Előkészítettem mindent, ahogy kell. Ebédnél is az én helyemet frankón megcsináltam. Ma volt az első nap mikor, meg is dícsértek ezért. Ebédnél is és este is. Este a jamaicai dicsért meg. Megérdemeltnek éreztem, végre elismerték, hogy jó gyerek vagyok. Kicsit elkezdtem benyalni magamat. Érdeklődtem, hogy akkor előre jutás, hogyan, hol meg ilyenek. A supervisor-unk még 3 hetet marad, utána kapunk valami indiait. Kitudja az milyen lesz, és mivel ez az új góré is kicsit bekeményít és szabályokat követ, gondolom az új supervisor is hasonló lesz. Ezért jobb inkább a góréval lespannolni, és minél hamarabb a szobaszervizhez menni. Ott meg megint új supervisorom lesz. Torkom pedig már egyre jobb, ma már nem marta a teában lévő cukor meg citromlé sem, úgyhogy rendbe jövök pikk pakk :)

1 héttel később

Eltelt egy hét, a mai napon vissza tértünk Canaveral-be. Hát nem tudom, nem éreztem egy hétnek. Így vissza gondolva olyan 4-5 napnak maximum, remélem majd 8 hónap múlva is így lesz, hogy mondjuk 4-5 hónapnak érzem majd és lesz energiám mikor haza térek. Egyik magyar srác mondta, hogy majd kb olyan 2 hónap után lesz először az mikor tele lesz a t**öm.
Nagyon nehezen keltem, mert tegnap elmentünk a crew bárba kicsit sörözni aztán elég későn kerültem ágyba, olyan 2 után valamikor reggel meg már menni kellet. A reggelit még átvészeltem, de utána nem volt 1 órás szünetem. Menni kellet az imigrációra, hogy adjanak papírt, meg megint elvegyék az útlevelem. Állítólag 3 havonta kell ilyet csinálni, meg amikor leszáll az ember. 9:30kor kellet gyülekezni a színházas előadó teremben. Jól megvárattak, úgyhogy ott ülve próbáltam kicsit aludni. Aztán nagy sorban állás meg 3óra után 11:20 körül vissza tértünk dolgozni.
Estére jöttek az újak. Nekem első este a Lido-n kellet asztalt takarítani. Volt egy srác aki úgy járt mint az egyik lány aki velem szált fel. Elkavarodott a hajón így nem vette át az egyenruháját. Nekem kellet elvinni át venni aztán megmutatni neki hol a Lido. Az indiai főnök azt mondta nem kell neki több ember, így szinte minden új segédfelszolgáló a Staff mess-be lett betéve. Engem meg átküldtek a Crew Mess-be. Nem igazán voltam oda érte, de mit lehet tenni. Este pedig vártam az új beosztást... Hát mit mondjak, a pozitívumot kéne néznem benne, de nehezen megy. Egész héten Crew Mess, 10-10ig minden nap(nem lesz úgy szabadidőm, hogy leszálljak a hajóról). Jó benne:
-hogy csak 10-re kell mennem, így tudok aludni reggel;
-hogy ráérek a fehér ingek mosásával, mert oda nem kell;
-hogy nem költöm el azt a kis pénzem ami van a fizetésig.
Viszont mégiscsak a Crew Mess. Az egész egy menza, mindenki érthetetlenül halkan kér mindig valamit ami általában nincs. Eléggé stressz szint emelkedéses, mert nem csípem ha csesztetnek. Viszont mikor nincs étkeztetés, akkor kicsit pihenni is lehet, mert annyira nem sasolnak remélem.
Vacsora idő előtt kibontották a borravalós dobozt, mert azért elvétve néha 1 dollárt letesz a staff az asztalra, meg mikor Floridában vagyunk akkor bejönnek enni a száraz földről és Ők rendesen jattolnak. Kaptam kemény $17-t, szóval van miből elleni még 2 hétig. Igyekszem majd a mosásra félre tenni és akkor elég is lesz, úgysem tudok majd kiszállni.

5ik nap

5ik nap Végül is úgy alakult, hogy nem szálltam ki Cozumel-ben, mert rossz volt az idő és nem is nagyon merek elkószálni a hajóról egyelőre. Nem igazán meg a biztonság érzetem, mert már csak $20 van amivel ki kell vészelnem kb 3 hetet. Mivel nem szálltam ki az idő miatt vettem egy internet kártyát $20 amiért 200 percig netezhet az ember. Hát mit ne mondjak elég drága, de így legalább egy ideig talán rendszeresen tudok e-mailezni blogolni.
A meló továbbra is nehéz, de kezdek belejönni. Mikor oda kell menni már el tudom kezdeni a dolgokat és csinálom magamtól amit tudok. Igazából nem egy nagy was ist das az egész. Az a rossz egyelőre, hogy nem igazán tudom kialudni magam sose. Ezért, ha van 2óra szabadidőm jövök a kabinba és dőlök ki, hogy rápihenjek a következő műszakra. A munka közben még mindig rajtam van a para és iszonyat mód stresszelek. Nem tudom, ez a mekis múlt valahogy nem akar elhalni bennem, hála a baszogatós managereknek, meg a lelkiismeretemnek(hisz dolgozni jöttem, nem a napot lopni), meg a megfelelni akarásomnak.
A staff mess-ben dolgozik velünk egy határon túli magyar, úgyhogy azért ha gondom van, tudok kitől érthető választ kapni. Ezeknek a filipinóknak, indiaiaknak, oroszoknak, bulgároknak, stb stb nagyon érthetetlen akcentusuk van. Például a th-s szavakat esz-el ejtik és nagyon bután hangzik. Az angolomat tuti iszonyatosan le fogják majd építeni, de azért nem hagyom ám magam.
Meg ismertem pár többi magyart is. Mondták, ha valami van nyugodtan szóljak, kérdezzek. Öreg motorosok már a szakmában, pár szerződésen már túl vannak. Tegnap a 4ik napon volt egy party a személyzetnek. Le volt zárva egy a nappal vendégeknek fenntartott hely, és ott ilyen zárt körű party volt, azt előtte a magyarok áthívtak dumálni-iszogatni. A party az nekem annyira nem jött be, latin parti volt és hát az nem az én világom, meg fáradt is voltam. Szóval én kb 10 percet voltam ott. Azt mondják egy idő után az ember beleszokik a fáradságba. Hát nem tudom, mert egyelőre eddig volt ez a buli meg előtte nap elnéztem a bárba sörözni a szobatársammal. És minden reggel 4 órás alvás után nagyon rossz felkelni.
Hála azért a hazaiak jó tanácsainak, talán kicsit csökkent a stressz. Mondták, hogyha csak nem csinálok valami nagyon nagy baromságot tuti vissza kell majd jönnöm. Csak az új rendszerben már nem nagyon van előre jutás, de azért ez kicsit feloldott. Persze most is pörögtem mint állat, de már nem aggodalmaskodtam annyit. A supervisor is már mintha többet mosolyogna, meg kezdene elfogadni minket újakat. Legalábbis ma ilyesmit vettem rajta észre.
Ebéd után, kinéztünk kicsit a hajóról egy 5 percre, mert ugye este 5re már menni kellet melózni. Roatan szigeten kötöttünk ma ki. Kisétáltunk egy kicsit az egyik lánnyal, akivel együtt szálltunk be, és együtt is dolgozunk. Ő nem bírta a meleget én meg próbálok nem pénzt költeni. Elvileg vasárnap kapunk először fizu kp-ban kb. olyan $60-t és abból kell kigazdálkodnom, 2 heti mosást, plusz az esti bárba járogatást. Kell az az egy sörözgetés, hogy emberek közt legyek és jobban megismerjem őket, ne csak a felszolgáljak nekik. De így ma sem nagyon alszom. Sebaj lényeg, hogy ellegyek mint a befőtt és ne gondoljak arra, hogy egy betű szabad napom sem lesz 8 hónapon keresztül. Nem rég így megfordult ez a gondlat a fejemben de próbáltam nem elmélyülni benne, mert annak nem lenne jó vége. Még csak 1 hete sem vagyok itt... De Sanyi a király én meg a császár. :) Lényeg a lényeg stressz szint csökkent picit, de remélem nem esek a ló túloldalára.

Első és Második nap

B0B ismét az ígéret földjén! Hű, hát történt egy-s más az utazás során. Még most sem, fogtam fel, hogy mi van... Ösztönösen próbálok mozogni, cselekedni. A repülő út iszonyat hosszú volt, és el is felejtettem már, milyen is egy nem fapadoson repülni. Bár a repjegyemen nem volt bejelölve semmi kaja azt hittem már nem is jár. De ugye ez nem fapados járat úgyhogy, Frankfurt fele kaptam egy sajtos vajas zsemlét. Frankfurtból idáig a menet 9 óra volt. Mivel 6 évente járok ide az USA-ba mint utólag megfigyeltem, elfelejtettem azt is mennyire kényelmetlen a turista osztály egy 747-esen.
Szóval kifejtve az utazást, alvás nélkül felvittek BP Ferihegyre be csekkoltam, feladtam végig a csomagot. Átvilágítás miegymás útlevelet nem is néztek csak Frankfurtban. Ott megint átvilágítottak és a laptop-om még külön meg simogatták valamivel, mert azt hitték felrobban vagy valami ilyesmit mondott a német biztonsági lehet poénkodott, de nem jött le a hangsúlyból. Aztán jött a 9 órás út. Na azon próbáltam aludni, de sajna ott már nem ablakhoz adták a helyet és középső oszlopban középen elég nehéz kényelemben lenni. De azért aludtam valamennyit, a filmek nagy részét legalábbis. Valami dadusos Nancy valami film volt azt nem is bántam. A másik filmbe meg a felénél csatlakoztam be-ébredtem fel. Invictus Morgan Freeman és Matt Damon. Hát mit ne mondjak nagyon odatették magukat dél-afrikai akcentus terén. De sajnos nem sokat értettem, belőle mert zúgott a gép és nem valami király fülhallgatót adtak.
Miamiben jöttek a király izgalmas dolgok, emigráció :) B0B régen jött már USA-ba és azt hitte majd adnak a repülőn papírokat amiket ki kell tölteni. De szerintem mert aludtam lemaradhatam a dologról, vagy már csak kérésre foglalkoznak ilyennel. Ezét majdnem utolsóként szálltam le kértem papírt kitöltöttem. Kifogtam egy jópofa tisztet, elvitt a „fehér” szobába ahova ugye nem az alap embereket küldik. Ott minden ok volt megkaptam az útlevelem, felvettem a bőröndöt majd bolyongtam kicsit mire meglett a busz a hotelhez. Arról is majdnem lemaradtam, de még időben szálltam be.
Elvitt a szállodába, de az nem igazán volt befogadóképes... Ezért át vittek minket egy másik kicsit fullosabb hotelba. Ahol eredetileg kellet volna aludni az **-os amibe végül is aludtam az ****-os volt. Dupla ágyas szobába raktak egyedül :) plusz adtak 2 kupont a vacsorához. Ez időben végre ismerős nyelvet beszélő kollégákal is össze futottam. Egyik srác most jött másodszorra, de nem arra a hajóra mire én jöttem. A másik pedig sokadszorra jött velem a Dream-re. A hotelben kicsit bénáztam a kajálásnál. A kuponra az volt írva, hogy egy leves vagy salátát lehet érte kapni. Nem voltam éhes, de mondom ha már ingyen van akkor irány enni. Kikértem a salátát és mondták, hogy kérnem kell mellé még valamit. Kikértem. Aztán belegondolva na király jól megcsináltam ki kell majd fizetnem. A saláta kb. 3 szelet paradicsom volt meg valami sajt rajta talán feta. És ettől már jól laktam. Másodiknak valami csirkés dolgot kértem, ami konkrétan grillezett csirke mell volt amit otthon is szoktunk csinálni, de le volt öntve valami édeskés mangós szósszal. Nah hát alig bírtam megenni, de mivel azt hittem ki kell fizetnem ezért betoltam az egészet. Végül kértem a számlát bele tettem a kupont a pénzt, a borra valót(mert hát ugye mért ne adja ha már nekem is ilyesmi sorsom lesz). De a nő mondta, hogy nem kell fizetnem semmit, így csak a borra valót adtam neki. Aztán bedobtam a szunyát.

„Első” nap

Reggel korán keltem jó fáradtan mert keveset aludtam. Elvileg 5korr jött volna a bus, de késett. Mivel nem hoztam órát így nem tudom pontosan mikor érkezett meg. Buszon is aludtam egy keveset, illetve élveztem az öreg ámerikai autópálya gyönyöreit. Kamionok, pick-up-ok, a legnagyobb poén a suzuki sx4 sedan volt :).
Mikor megérkeztünk rácsodálkoztam a batár nagy „Álom hajóra”. Nagyon kemény mennyire óriási, de annyira nem kaptam sokkot, nagyobb rácsodálkozást vártam tőlem. Nem semmi volt az első nap. Ide oda menni, mondták mi micsoda meg hogyan kéne fel sem fogtuk, hogy mi van. De nagyon repült az idő. 5 kor már dolgozni kellet és nem tudom, hova tűnt az az 5 óra ami a beszállástól a munka időig. 5 kor fel kellet menni a Lido-ba ami egy önkiszolgálós étterem a hajó végében. Lényegében csak lepakolni meg asztalt törölgetni kellet. A főnök egy indiai emberke, volt kicsit szigorú tekintettel. Rajtam volt a para, hogy vajon jól csinálom-e, elég gyorsan pörgök-e? Meg ugye mikor nincs mit leszedni kicsit unalmas 100-adszora újra törölni, ugyan azt az asztalt. Azt paráztam, hogy talán valami mást kéne csinálnom amit nem tudok még. De hát ez van. Új ember vagyok nem tudom még mi a dörgés, mondani meg nem nagyon mondanak semmit. 10Kor végeztem, utána volt egy kis meeting az étteremben ahol a komolyabb igazi pincérek is ott voltak. A „vezetőség” bemutatkozott mondott ezt, azt. És olyan 11 fele már mehettem is aludni. Lakótársammal, még nem nagyon találkoztam csak kb 5 percet. Vagy aludt, vagy ment dolgozni. De hála az égnek európai, cseh srác.

Az igazi első nap.

Reggel 6 ébredek, irány a staff mess. Staff mess ahol a staff kajál, akik a magasabb pozíciókban vannak, pl: edzők, fodrászok, táncosok stb. Körbe mutogatták a reggeli dolgokat, felét már az elején elfelejtettem. Még mindig meg van a megfelelni akarásos parám, hogy mindent minél hamarabb tudjak. Ez persze azzal jár, hogy semmit, nem marad meg. Majd mikor idővel mindent megszokok. Az idő elég gyorsan eltelt. Itt is asztal leszedés stb stb. Délben elég halott volt a terep csak álltam ott mint aki használhatatlan, mert nincs meló. Erre a supervisor-om egy philipino arc át vitt a crew mess-be na ez az az igazi menza feelinges kajálda ahol nekünk a crewnak(felszolgálók, szakácsok, takarítók stb. stb.) kell ennie. Asztalt kellet törölni. Ebéd időben ez eszméletlen rossz. Mindenki eszik nincs mit letörölni. Amint egy valaki fel állt, már ült a helyére a következő. 10-2ig így iszonyatosan lassan telt a dolog. Már kezdtek kételyeim lenni, hogy én ezt bírni fogom. De ez csak azért van mert még nem ismerem a dörgést.
Este 5kor indult a vacsi, ismét a staff mess-ben. Nah ez már komolyabb dolog volt. Sok ember, asztal takarítás, rendeléseket felvenni-kivinni, meg hasonlók. Próbáltam oda tenni magam, minél gyorsabban mindent szépen megcsinálni. Mint mikor régen a mekiben pörögni kellet a konyhán. Egy szerb ember rám is szólt, hogy ez nem a maraton csak nyugi. Új vagyok, csináljak mindent nyugodtan és ne parázzak. Sajnos nem emlékszem a nevekre, azt sem tudom ki mit csinál, mert a névtáblákon kicsivel van fent minden adat és miközben valaki mozog nehéz kivenni a dolgokat. De azért jól esett, Ő volt az első aki úgy mond elismerte, hogy akarok. Mivel ment a pörgés az idő is hamar elszállt. Holnap kikötünk Cozumel-ben. Az ebéd időben nem kell dolgoznom így van időm kiszállni kicsit. Kéne haza köszönöm, hogy jól vagyok és megvagyok. Nem sok pénzem van kb $30, szóval sok mindent nem tudok kezdeni magammal, de egy telefon kártyára be kéne fizetnem vagy internetre.

Az Utazás Napja

Hát Üdv Mindenkinek!

Elsősorban kedves családomnak, barátoknak és ismerőseimnek fogom vezetni ezt a kis blogot csodálatos kalandjaimról. Hát elég sovány lesz ez az első bejegyzés, mert hát sok minden egyenlőre még nem történt.
Ma indul a menet a repülőhöz nemsokára még kb 1óra. Reggel 7-kor indul a gép Frankfurtba ott szállok majd át a Miami járatra. Ha minden jól megy ottani idő szerint délután negyed 2-re, itthon kb este valamikor(+6 órával később) 8 felé kell majd megérkeznem. Ma körbejártam még a környéket elbúcsúztam akitől tudtam, bepakoltunk meg hasonlók. Átlagos indulás előtti készülődéses nap.
Alvásban nem igen van részem, majd talán a kocsiban. Kicsit izgulok, ideges vagyok, kíváncsi meg ezeknek a keveredése. Azért eléggé 'para' így elindulni társaság nélkül. Semmi ismerős vagy valami. Majd ott ez persze kialakul, de így most nem valami jó. Ez van, "az élet kegyetlen" a ahogy Miki szokta mondani. Ez így most eléggé NAGYBETŰS ÉLET lesz, remélem megállom majd a hejem.

Legközelebb már tartalmasabban írok, hisz lesz miről.