3ik hét

A 3ik hét közepén vagyok. Nagyon nehezen viselem. Beadtam a múlt hét elején a kérvényemet másik hajóra. A főnök aláirta, leinformálták a dolgokat és most várok a központra, hogy mikor raknak majd át. Nem siettek a leinformálással. A leadás után 5 nappal intézkedtek először. Ahogy néztem a másik hajót, a legjobb az lenne, ha most hétvégén már mehetnék, de ez tőlük függ. Legközelebb ilyen alkalom, majd csak 3 hét múlva lesz azt hiszem.
A múlt héten, mentem megint takaritani St. Thomas előtt. És úgy volt, hogy majd megyek canaveral előtt is. De a lido-s főnök, azt mondta mást küld le. Nagy ellenvetésem nem volt ellene, de kíváncsi voltam, hogy akkor nekem másnap mi a dolgom déltől. Beosztásom szerint kerekes székeznem kellet volna, de azt a mi hajónkon külsősök csinálják. Ezért fel is mentem a szobaszervizbe megérdeklődni, hogy akkor ez most mi? Aztmondták, ne törődjek vele majd 5kor menjek dolgozni a lido-ra. Ezt mind nagyon király volt. Kimenni sajos nem tudtam, mert beosztottak Port Maning-re. Ilyenkor 1 hétre elveszik az igazolványom és nem mehetek el a hajórol, de ha van valami proba riadó akkor arra nekem menni kell. Sebaj legalább aludtam egy csomót.
Közben meg történt olyan is, hogy leakartak küldeni az étterembe. A legnagyobb dolog amitől rettegtem. Mivel otthonról jött pár jó hir, rögtön vissza is utasítottam. Megmondtam normálisan, hogy nekem ez az utolsó szerződésem és nem akarok menni. Elvileg másik hajóra mentem volna nem ugyan ide vissza, és azért jöttem, hogy annak az útvonalát is bejárjam, megnézzem a helyeket. De ha választanom kell, hogy haza menjek vagy ott dolgozzak akkor én inkább haza megyek. Senki nem akar ott lent dolgozni. Nem a vendégekkel lenne a gond, hanem a munkatársakkal. Ők már jó pár éve itt vannak a végnél. Indonézek, Fülöpök, Indiaiak és még sorolhatnám. Egyikük sem egy barátságos alkat. És hogy az ember ne ússzon el be kell vinni vagy 20 tányérnyi kaját egyszerre minél gyorsabban. De amikor bemegy az ember ott a nagy sor és a közben arra is figyelni kell, nehogy lelopják a tálcádról amit már összeszedtél. A hátamat, nem akarom ez miatt kikészíteni. Otthon megmondta az orvos, hogy ne erőltessem, és ha nem viszek be annyi tányért, tuti köcsög lenne velem az adott pincér. Hát nekem ez a stresz köszönöm szépen nem kell. Ezért is várom az áthelyezés napját mint gyerek a karácsonyt. Mert ha közben, megint bepróbálkoznak, akkor én haza felé veszem az irányt. Közben már az egészet nehezen viselem. Nagyon nincs hely ezen a hajón. Bemegyek beviszem a retkes dolgokat a mosogatóba és ott van vagy 10 ember, egyiket sem érdekel a másik csak pakolnak, közben meg átsétálna valaki és löki fel az embert.
Minden héten, megy haza valaki ismerős. Ez régen is igy volt, csak ezek az emberek mind akkor jöttek amikor én itt voltam. És mivel majdnem olyan, mintha el sem mentem volna még rosszabb. Új emberek meg nem nagyon jönnek, igy számoljuk vajon ki kerül közölünk le. Én meg azt nézem, hogy ez miként befolyásolja az áthelyezésem. Nehezen élem túl a napokat. Könnyedén kellene felfognom az egészet, de sajnos nem merem. Akkor elkezdenének szívatni, de nagyon és akkor haza kellene menni. A másik hajó az tuti nyugisabb lenne. Annak kell lennie, de ezt majd csak akkor tudom, meg HA már odakerülök(és nem pedig haza).

libafos :)

Hát megérkezetem, bár nem volt annyira egyszerű... Tehát megindultam okos telefon nélkül, laptop nélkül és kevés kp-val. Repülőn minden rendben ment, nem hagytam otthon semmit amit nem akartam csak a fent emlitett dolgokat. Épségben ide értem, a repülőn nem ült melletem senki. Aludtam egy jot lemaradtam a nagy kajáról, és majdnem lemaradtam megint a bevándorlós papir osztásról, de a légiutas kisérő hölgy oda tette a melletm lévő üllésre. Szoval minden okésnak tűnt, majdnem rutin szerünek, hisz másodszorra jöttem. Külön hivtak megint a szobába intézni a papirokat, kicsit elhuzodott gondoltam, na a csomag meg majd ott vár a pörgőn azt belekeveredik majd valami másba, de jött egy csávó megkérdezte, hogy mivel jöttünk és félre tette nekünk.

Sajnos most nem volt akkora mákom, hogy a szép nagy hotelba kerüljek, mint legutobb. Egyébként mikor bementünk oda felvenni az embereket, a hotel neve mögé oda volt irva, hogy by Hilton. Szoval nem csoda, hogy olyan zsirkirály volt a multor. Na de sebaj ebben a hotelban is volt ágy meg fürdő... Megkérdeztem mikor rakják ki a listát, gondoltam addig járok eggyet a környéken. Mire vissza érek nézem a Listát, nem vagyok rajta. Bemegyek mondom, nekem kellene lennie elvileg egy repülőjegynek, mert New Yorkban kell felszálnom. Recepcios nézi, de nincs jegy. Kérdi a listán fent vagyok? Mondom nem. Akkor nem is jár hivjam fel az irodát és adott egy lapot amin volt pár telefon szám. Iroda nyitvatartása 9-5ig van. A listát persze utánna rakják ki igy a nyitvatartás utáni számot kell hivni, amin azt mondták hirtelen lendülettel, hogy majd holnap csörögjek nyitvatartási időben. Sok értelme van mi? Na hát felhivtam őket és Ők megmondták miért nem voltam a Listán. Gyula olyan okosan jött vissza, hogy nagyon nem is nézte át a papirjait és nem igy nem látta, hogy kellet volna érkezés előtt faxolni vagy küldeni egy e-mailt arról, hogy jön vissza.

Másnap megint nézem este a Listát, de nem vagyok sehol. Hivom őket megint a nő megint elmondja mi a gond. Kérek tőle egy cimet, hogy irjak már rá valamit, mert hiába monodm, hogy itt vagyok ezek szerint. Gondoltam másnap miután felhivom Őket és még szivóznak, bemegyek és megmutatom magam, hogy elhigyjék. De nem adott cimet. Átnéztem a papirokat találtam valamit irtam rá, másnap meg telefonáltam és megmondták hova kell mennem. Hát igy jutottam ismét a csodálatos Dream-re.

A feljutás nem volt valami egyszerű. Megérkeztem minden a régi egy két újitás volt kint a set-up-okkal, de nem sok. Kijön a hajórol a nő, nézi a listáját, hogy lecsekkoljon mindenkit. A nevem rosszul volt rajta listáján Bacsa Valami volt és nemzetiséghez lengyel volt irva, csak a személyi számom és a vezeték nevem volt korretkt. Jön a tiszt (aki független a cégtől) ki és be engedi az embereket a hajóra. Na ay Ő listáján nem voltam fent. Kijön a nő megint felirnak a listára és megyek a hajóra. Bejáratnál a security listáján megint nem voltam rajta, oda is felirtak. Megyek felvenni a szerződést, de nem nyomtattak nekem. Ezt is megoldják, de a kabinommal sem számoltak igy arra is vártam. Közbe találkozok az ismerős emberekkel akiknek már csak pár hetük van vissza és egyre jobban érzem, hogy nekem nem itt a hejem én ezzel a hajoval már végeztem. De megyek az eligazitásra, ahol kapnám a kártyámat, ami mondja hova menjek vészhelyzet esetén, de az sincs. Mire felvettem az egyenruhát, addigra kinyomtatták. Szóval nem volt egy séta-galopp feljutni erre a teknőre.

1 hetet már lehuztam, és minden nap egy túlélés volt a számomra. Mivel korábban is itt voltam, olyan mintha elsem mentem volna. A vezetés rosszabb mint volt, igy pláne nem az igazi. Sajnos a szobaszervizbe sem sikerült vissza kerülni. Akik meg itt voltak velem anno főnökök, azok meg tudják milyen szorgos vagyok igy engem küldenek mindenhova. Jelenleg a Lido-n dzsuvázom esténként 5-11ig az asztalokat mint ’koválygó’. Szal egész este, mint a libafos a levegőben koválygok, közben meg rettegek, hogy le ne küldjenek az étterembe. Nem akarom megölni vele a hátam. Persze vissza utasithatom, de probálom magam majd átkérni egy másik hajóra és nem akarom, hogy ezmiatt utasitsák el a kérvényemet a másik hajóra. Ezért is nem küldtem el a búbánatba a fönököt mikor elküldött takaritani és utánna kijelentette, hogy ezentúl nekem kell mennem mindig. Ugyanis a ’KÖJÁL’ még nem járt a hajón mióta leléptem. Akkor kezték és még mindig tart. Szóval az első hét utolsó napja kicsit hosszúra sikeredett. 5:30kor keltem mentem a reggeliket kivinni, délután tesztet kellet irni, hogy mit kell csinálni a hajón ha baj van. Utánna már nem birtam aludni, este meg 5-től Lidon voltam. 10:30kor kijelentették, hogy 2kor kezdhetem a takaritást a menzán reggelig. Majd jött a kabin csere, mertay első hétre csak ideiglenes kabint kaptam. Saját fürdőnk volt, de olyan kicsi volt az egész, hogy már vártam a költözést. Kabin csere után mentem az immigrációra átveni a I95 nyomtatványom ami kell, hogy kitudjak menni amerikai kikötőkbe. Végül hulla fáradtan kimentem, vettem egy laptopot azt alvás. 2 órácskát és kicsit el is aludtam, de nem csoda. Nem volt belőle nagy cirkusz, meg mostmár nem is érdekel. De azért oda figyelek ám. Nem linkeskedek annyira mint amennyire kéne.

Második hetemen, továbra is libafos beosztásban űzöm az ipart. Viszont beadtam a kérvényt a másik hajóra. Remélem összejön...

volt 1szer 1 vakáció

Már rég megkellet volna írnom a szerződés végét. Ahogy közeledett a vége, úgy telt egyre lassabban az idő. De hát ez ilyen, ha az ember már nagyon vár valamit. Utolsó hetemen Costa Maya reggele után már nem kellet dolgoznom. Turista ként szálltam, le ami azt jelentette, hogy Costa Maya elhagyása után már elvileg amerikai felségterületen voltunk és a vízumunkkal úgy nem lehet dolgozni. Hála az égnek éjszakás voltam utolsó hetemen is ezért reggel ki clockoltam és kezdődhetett a királyság. Bár 10kor még mennem kellet a havi próba riadóra, de az már semmi volt.

Szépen becsomagoltam remélve, hogy nem lesz túl súlyom. Ezután nagybácsi felé vettem az irányt, ahol 3 hetet voltam. Ott kicsit belemerültem a vásárlásba és bepótoltam a nagy pénz költést, amit hajózás közben próbáltam elkerülni. Annyit azért talán mégsem költöttem.

Jelenleg még itthon vagyok, még 1 napot. Eltelt a vakációm :( és most még maradnék még pár hónapot. De az élet sosem áll meg és ideje lesz vissza menni. A hajós élet nem volt annyira vészes, de ismerve a jelenlegi lehetőségeket a cégnél, úgy vélem ez lesz az utolsó szerződés és keresek majd valami mást. Aki olvasott eddig és menne, az nyugodtan próbálja ki. Minden ember más. Én nem láttam meg ebben az élet stílusban azt ami ide láncolna még pár évig. Én ilyen vagyok. Ennyi.

Szóval szerdán hajnalba megyek. Elvileg majd New York-ban kell felszállnom az új hajóra, de ez még változhat, és általában szokott. Remélem jó fej lesz ott a vezetőség bárhova is kell mennem. Gépet nem viszek, mert majd kint vennék egy újat. Szóval nem tudom mikor lesz legközelebb bejegyzésem, de majd igyekszem minél hamarabb jelentkezni...