The Game is Over

Itt a vége fuss el véle :) Hát mégis haza küldtek. Nem hittem, hogy ez lesz. Hát így megoldották a felmondás dilemmámat. Ezt a dolgot szerintem elkönyvelte a főnök már a jégkrémes eset után. Hát ez ilyen. Leraktak a személyzeti menzára, hogy hordjam a kaját és én még lelkesen majdnem meg is szakadtam. Derekam bele is fájdult kicsit ebbe. Nehezek voltak a gyümölcs salátás dobozok, amiket a kocsimon megint csak neccesen lehetett elhelyezni. Ma mentem volna dokihoz a derékfájásommal, de így majd kipihenem otthon. Nem lessz rövid idő, mert szét ülöm magam itt a reptéren a gépre várva és ez nem tesz neki jót, de ez van.

Szóval kezdtem már túl élni egyre könnyebben a napokat, ahogy írtam. Eldöntöttem meddig dolgozok és így könnyebb volt munkába állni tegnap reggel. Az utolsó pár hetemen elakartam járni meló után edzeni és tegnap meglestem mikor mehetünk mi a vendégek konditermébe. Volt egy kis időm addig ezért lefeküdtem aludni, de átaludtam az egész estét nem is baj. Reggel zuhany, borotválkozás, készülődés munkába. 5 kor kezdtem, megint a feje tetején állt az egész hely a nagy köjálos takarítás miatt. (Egyébként ma jöttek leellenőrizni a bárkát.) Dolgozgatok minimálisan, ahogy reggel szoktam amikor is hivatott a kis főnök. Egyik sem tudja rendesen kiejteni a nevem, úgyhogy már keményen oda szóltam nekik, hogy azt nem úgy ejtik! ’csög :) Mondom miben segíthetek? A fő főnök akar velem beszélni. Az közli velem, hogy ’sajnálja, de haza kell küldeniük.’ Akkor mehetek csomagolni és ezzel a lendülettel otthagytam, mint macskát.... :) Ilyenkor adnak az ember mellé egy biztonsági őrt, és az kísérget a leszállás végéig. Vigyáz nehogy valami bajt csinálj, ha netán ingerült lennél a hír hallatán.

Össze pakoltam nem valami szépen, mert nem tudtam mennyi időm van és ez a security-is srácnak ez volt az első ilyen megbízatása, így Ő sem tudta. Elmentünk megreggelizni, a staff mess-be :) Elvileg én ott eddig nem ehettem, de a biztonsági őr azt mondta oda is mehetünk, akkor meg már miért ne? :) Ezután vártam egy jó háromnegyed órát, hogy a fizetésemet is felvegyem. Rendesen megkaptam a 2 hétre valót ami járt. Kicsit kevesebbet, de csak talán $40-al kevesebbet. A lényeg, hogy nem vontak le belőle repjegyet. Aztán várni kellet jó sokat. Nem volt elég emberük szegény security-iseknek így ott kellet várnunk az ajtóba, hogy szem előtt legyünk. Többes szám, mert egy takarítós srácot is haza küldtek, de Ő nem tudta miért. Vagy tudta, csak nem osztotta meg. Szóval amíg vártunk az ajtóban, eltudtam köszönni pár ismerőstől, így tudják a többiek akikkel nem találkoztam, hogy hova tűntem el. Várunk egy jó két és fél órát, majd felmentünk a bevándorláshoz. Addig nem is láttam az útlevelemet és azt sem tudtam, hogyan repülök haza. De ez nem is érdekelt. Boldog voltam, hogy vége ennek a nagy szenvedésnek és kínlódásnak. Útlevelemmel együtt megkaptam a jegyet is, hát nem indul valami hamar, de nem sír a szám, mert ingyen volt :) Így zárul életem hajós időszaka. Csüggedni nem kell, bizonyos dolgok folyamatban vannak és az jobb is lesz mint ez az egész ami volt.

Első szerződésem (akármennyire is volt nehéz néha) fergetegesen jól sikerült a többiekéhez képest. Most úgyis csak 2 hónapra jöttem vissza, ebből végül 1 hónap lett. Minden szép és jó a nap is süt és vár a szebb jövő! :) :) :)

A legjobbakat kívánom, mindenkinek aki eddig velem tartott!
Kedves Családommal és Barátaimmal pedig nemsoká otthon találkozok! ;) :)

csöppet megtörve

Elmúlt események eredménye: leraktak a crew mess-be dolgozni reggel 5-től este 5-ig.

Jégkrémes este után másnap reggel mentem dolgozni a reggeli rendelésekhez a beosztásom szerint. Siettem, hogy mossak és felkészüljek a bepakolásra, de útközbe jött velem szembe a kis főnök(assist. maitreD) és elküldött föl a főnök irodájába. Na ott elbeszélgettem a korábban már említett plasztikázásig vert főnökkel. Szerintem vertek bele egy kis észt, meg jó modort, mert nagyon normális volt. Elmondta az Ő dolgát, én az enyémet és mindenki megértette a másikat civilizált módon. Persze a 3 bad performance néven ismert fenyítést megkaptam, de nem osztottak le nagyon vagy valami, hanem normálisan meg lett beszélve. (a bad performance az nem annyira vészes még mint a warning[fegyelmi]) Az egyiket azért kaptam, mert vissza utasítottam az éttermi hát gyilkos melót. A másikat a mannagemant felé mutatott viselkedésemért. Lehet nem tetszett nekik, hogy amikor megfenyegettek a haza küldéssel, rá dobtam lazán: küldjetek, ha akartok. A harmadikat a jégkrém incidensért és az állt benne, hogy majdnem tüzet okoztam. Pedig közel sem voltam hozzá de mindegy.

Mentem este 5-re fel dolgozni, gondoltam nem küldenek majd a jégkrémek közelébe sem. Hát jól gondoltam. Annyira nem küldtek oda, hogy ki is vettek a lido-s beosztásból. Csak nekem nem szólt senki. Az este folyamán, még letakarítottam az asztalokat, de másnap 5 kor mehettem a crew mess-be. Várható volt az esemény a visszautasítás miatt, de a jégkrém dobott rá egy lapáttal az tuti. Azt hittem lazán bírni fogom, hisz egyszer már voltam itt. De rosszul hittem nagyon nehezen viselem. A reggelek egyre nehezebbek, de a nap végére már elvagyok. Én rohangálok a hajón az extra kajákért, és mindig annyit adnak, hogy 3-szor kell forduljak. És mikor mennék vissza a következő körért, a főnök mindig valami más munkát akar még pluszba adni, mintha azt hinné nem csinálok semmit. És mivel vissza szólok, hogy más dolgom van, olyan benyomást kelthetek, mint aki nem csinálja amit mondnak. De ha nem hozom ide a dolgokat akkor az a bajuk. Ilyen az amikor elkönyvelnek bajkeverőnek.

Annyira nehezen bírom, hogy fel fogok mondani a tervezettnél korábban. Még másfél hónapot nem biztos, hogy kibírnék. Megvárom a következő hétvégét, hogy biztosra megkapjam a fizetésem utána felmászok a főnökhöz és felmondok. Októberig meg valahogy ellébecolok otthon. Nem akarok már itt szenvedni tovább. Persze lehet, hogy változik a személetem addig, de ahogyan minden reggel egyre nagyobb vágyat érzek a felmondáshoz, úgy nem hiszem ennek a bekövetkezését.

Bagaméri, de a fagyit nem méri

Kicsit elvoltam kenődve legutóbb, de kiírtam magamból és utána kicsit jobban voltam. Másnap mondhatni mosolygósan dolgoztam meg minden. Este aztán amikor intéztem a dolgokat, benyögte a jamaicai főnököm a lidon, hogy embereket küldenie másnap az étterembe, de ugye én nem akarok menni. Mondtam neki, hogy NEM. Kérdezte, hogy beszéltem-e erről már a nagyobb főnökökkel, mert meg kell majd indokolnom nekik miért nem. Mondtam: még nem hívattak, szóval nem. Ezzel fel is idegesített, a nyugodtnak mondható napomon. Gondoltam másnap biztos mennem kell a paraszt stílusú főnökhöz, meg a másikhoz akiről annyit kell tudni, hogy anno magasabb pozícióban volt mint most. De történt egy incidens: egy pincérnek már ideje lett volna haza mennie és nem engedte. A csávó a végén már felmondott, de azt valahogyan szabotálta és így még mindig nem mehetett haza. Aztán a pincér fogott egy karton hengert(állítólag halál nyugodt ember volt, szóval nagyon betelhetett nála a pohár) és agyon verte vele ezt a főnököt. De annyira, hogy haza kellet mennie és plasztikáztatni az arcát. Persze ez csak sztori, de mindenki ezt meséli róla. Nagy nehezen elaludtam pár órás alvás után kezdtem korán és az nap nem hívattak sehova, nem történt semmi extra. Teltek a napok jött az utolsó előtti nap, miellőtt visszatértünk Canaveralba. Aznap reggel nagyon idegbeteg voltam. Szinte ölni tudtam volna a tekintetemmel. Elegem volt, hogy semmi tisztelet nincsen ezekben az emberekben egymás iránt. Mindenki löki fel a másikat, elnézést sem kér és neki áll feljebb... Reggeli után lementem, megkérdezni van-e valami új hír az áthelyezésemről. Hátha mégis megyek és akkor csomagolnom kell.

Azt mondták az a hírük van a számomra, hogy mivel nincs elég éttermi ember a hajón, ezért augusztus elejéig, tuti nem megyek sehova. Na akkor nagyon kész lettem, de kisétáltam nagy nyugodtan és próbáltam a dolog jó oldalát nézni. Ez miatt tuti nem megyek már át, hisz augusztusban már mennék haza tutira, közepe fele valahogy. Szóval megspórolom az áthelyezés költségit, és több pénzel megyek haza. Úgyis mindjárt itt van mire mennék haza, kibírom. Este elküldtek össze szedni a raktárból a lekvárt, kukoricapelyheket, sót meg az ilyen dolgokat. A gyökér raktáros kipakolt mindent egy raktáros trolira és azt mondta vigyem azt. Ami persze nem fért be a liftbe amiről én nem tudtam. Közbe manőverezés közbe leborult minden. Korábban végeztem, mert mentem megint takarítani a köjál miatt, de ezzel majdnem elhúzódott tovább a távozásom. Szét hajtottam magam vele, de végeztem. Sietni kellet, de nem csak az miatt, hanem mert itt annyi mindent lopnak az emberek (amit ők ’maffia’-nak hívnak), hogy az nem igaz. És a fele cucc közbe lent volt én meg egyedül. Na a lényeg végeztem, mentem kettőre tányért sikálni. Azt mondta a jamaicai, kapunk kesztyűt meg dörzsi cuccost. Kesztyű persze, hogy nem volt. Kezem szét száradt, de már mindegy. Jött Canaverál, köjál nem jött.

Este beraktak jégkrémes embernek. Ez a pozíció azért jó, mert nem küldenek le étterembe soha, mert a jégkrém nonstop fogy és újra kell tölteni. Nagy nehezen megbirkóztam vele első este. És most értem el a mai reggelhez. Mentünk 5-re dolgozni úgy, hogy az első rendelés 6 órás volt. Reggeli közben egyik perui lány, aki most szált volna le, de hosszabbított mondta, hogy felmond. Nem azért hosszabbított, hogy lerakják étterembe. Kicsit sajnáltam. Nekem jó reggelem volt, 9 kor végeztünk. Nekem még volt egy nagy rendelésem amivel 9:10-re értem vissza erre a supervisor ott akart tartani. Mondtam neki, hogy én 9kor végeztem... De csak 5 perc... Én éhes vagyok, nem ettem egész nap... Ő sem... Mondom én 5-re jöttem.... Na ekkor már nem szólt semmit, mert Ő csak 6-ra jött. Elvileg velünk együtt kellene kezdenie. Utána jöttem le, kaja már semmi sem volt szóval jöttem le a kabinomba és gondoltam el kéne menni a konditerembe mozogni, de nagyon fáradt voltam így bealudtam. Fél óra múlva csörgött a telefon: menjek rögtön fel, mert az F&B manager beszélni akar velem. Miután letettem a kagylót hívott a másik főnök, hogy azonnal menjek fel. Mondtam neki: Tudom most mondták! Nem tudtam mi lehet ennyire fontos nekik.

Azért hívtak, hogy elmagyarázzam miért is nem akarok az étteremben dolgozni. Természetesen, nem azt mondtam amiről valóban szó van, nehogy megsértődjenek. 2 főnököm még pluszban bejött. Szóval elmondtam neki, hogy előző szerződés után a hátam kikészült otthon az orvos megállapította a csigolya elcsúszásom és amúgy is ez az utolsó szerződésem. Kérdezte mi az, hogy utolsó? Mondtam neki miért jöttem vissza: Azért, mert másik hajóra kellet volna mennem és megakartam nézni annak az útvonalát, látni a világ azon részét is. De erre Ő: Ez nem jó indok, vissza jönni. És utána ezen lovagolt. És haza küldenek, meg ilyenek.... mondom akkor küldjön haza HA akar. Erre azt mondta köszönöm. Én meg felálltam mert úgy éreztem ez a végszava és szép lassan kimentem. Na kicsit felidegesített megint, hogy ez a gyökér talán nem ért rendesen angolul és szelektív a hallása. Nem is érdekelte már az indok. Lehet a hétvégén kapok egy jegyet és haza megyek :) , de nem hinném, mert azért nem akartak áthelyezni augusztusig, mert nincs emberük. Kitudja bármi megtörténhet. Estére megnyugodtam és már kezdtem elfogadni a haza menetel tényét. Kicsit meg kell majd húzni a nádragszíjat októberig, de ez van.

Este mentem fel megint fagyizni. Ma volt a formál night, amikor az étterembe kiöltözve kell menni és homárt szolgálnak fel. Ilyenkor nincsenek sokan a Lido-n szóval nem szakadtam meg. Este végére, kezdett kifogyni a jégkrémes gép, mert mindenhol bezárt a kaja és megrohamozták de rengetegen. Elindultam feltölteni. Ilyenkor be kell mennem a hűtőbe és fel kell vágni a zacskókat majd azokat egy dobozba önteni, amiből töltjük fel a gépet. Mire vissza értem a gép teljesen kiszáradt és a vendégek csak rángatják had forogjon benne minden szárazon. Nagy volt a súrlódás, kezdett rossz hangokat adni. A fagyi mix a kenő anyag, feltöltöm és rohanok a másik oldat is intézni, mire ez elkezdett füstölni. Hívtam a jamaicait, hogy gáz van. Az meg mondja nyugodtan ráérősen, mit csináljak . Közbe már le volt kapcsolva, de a füst miatt mindenki bepánikolt. Na akkor jött a security, a jamaicai, a chef és jött ez a drága angolul nem értő indai gyökér F&B manager. Tudom, a mai beszélgetésünk óta már tutira nem csipi a burám. Elmondtam neki is mi történt. közbe a másik gépekhez elküldtem a többieket, nehogy lerobbanjanak azok is. És mondom neki, erre Ő azt mondta én nem tudom miről beszélek és ez meg az. És hogy engem akkor váltsanak le innen. Félpillanatra megfordult bennem, hogy kiütöm és elküldöm a jó büdös melegebb éghajlatra. De csak hallgattam, had mondja. Közbe körbe takarítottam, a gépeket. Szóval ezek után tutira nem lepődnék, meg ha haza küldene. De azt mondja mindenki nem olyan könnyű az. Azért majd bepakolok a hétvége előtt, hátha kopognak reggel, hogy menni kell a reptérre. Innentől fogva nem érdekelnek itt a dolgok. Ha nem is küldenek haza, leraknak vissza a menzára. Voltam már ott. Baszogathatnak is, addig is jön a fizum. A fizetésem ugyanúgy annyi lenne, mint most. Augusztusban pedig megyek haza mindenképpen. Szóval gyűlne a pénz.

Most várom a hét végét. A cégnek túl drága lenne valamelyik kikötőből haza repítenie. Szóval nem hinném, hogy haza küldenek előtte. Bár kitudja... :) :) :)

3ik hét

A 3ik hét közepén vagyok. Nagyon nehezen viselem. Beadtam a múlt hét elején a kérvényemet másik hajóra. A főnök aláirta, leinformálták a dolgokat és most várok a központra, hogy mikor raknak majd át. Nem siettek a leinformálással. A leadás után 5 nappal intézkedtek először. Ahogy néztem a másik hajót, a legjobb az lenne, ha most hétvégén már mehetnék, de ez tőlük függ. Legközelebb ilyen alkalom, majd csak 3 hét múlva lesz azt hiszem.
A múlt héten, mentem megint takaritani St. Thomas előtt. És úgy volt, hogy majd megyek canaveral előtt is. De a lido-s főnök, azt mondta mást küld le. Nagy ellenvetésem nem volt ellene, de kíváncsi voltam, hogy akkor nekem másnap mi a dolgom déltől. Beosztásom szerint kerekes székeznem kellet volna, de azt a mi hajónkon külsősök csinálják. Ezért fel is mentem a szobaszervizbe megérdeklődni, hogy akkor ez most mi? Aztmondták, ne törődjek vele majd 5kor menjek dolgozni a lido-ra. Ezt mind nagyon király volt. Kimenni sajos nem tudtam, mert beosztottak Port Maning-re. Ilyenkor 1 hétre elveszik az igazolványom és nem mehetek el a hajórol, de ha van valami proba riadó akkor arra nekem menni kell. Sebaj legalább aludtam egy csomót.
Közben meg történt olyan is, hogy leakartak küldeni az étterembe. A legnagyobb dolog amitől rettegtem. Mivel otthonról jött pár jó hir, rögtön vissza is utasítottam. Megmondtam normálisan, hogy nekem ez az utolsó szerződésem és nem akarok menni. Elvileg másik hajóra mentem volna nem ugyan ide vissza, és azért jöttem, hogy annak az útvonalát is bejárjam, megnézzem a helyeket. De ha választanom kell, hogy haza menjek vagy ott dolgozzak akkor én inkább haza megyek. Senki nem akar ott lent dolgozni. Nem a vendégekkel lenne a gond, hanem a munkatársakkal. Ők már jó pár éve itt vannak a végnél. Indonézek, Fülöpök, Indiaiak és még sorolhatnám. Egyikük sem egy barátságos alkat. És hogy az ember ne ússzon el be kell vinni vagy 20 tányérnyi kaját egyszerre minél gyorsabban. De amikor bemegy az ember ott a nagy sor és a közben arra is figyelni kell, nehogy lelopják a tálcádról amit már összeszedtél. A hátamat, nem akarom ez miatt kikészíteni. Otthon megmondta az orvos, hogy ne erőltessem, és ha nem viszek be annyi tányért, tuti köcsög lenne velem az adott pincér. Hát nekem ez a stresz köszönöm szépen nem kell. Ezért is várom az áthelyezés napját mint gyerek a karácsonyt. Mert ha közben, megint bepróbálkoznak, akkor én haza felé veszem az irányt. Közben már az egészet nehezen viselem. Nagyon nincs hely ezen a hajón. Bemegyek beviszem a retkes dolgokat a mosogatóba és ott van vagy 10 ember, egyiket sem érdekel a másik csak pakolnak, közben meg átsétálna valaki és löki fel az embert.
Minden héten, megy haza valaki ismerős. Ez régen is igy volt, csak ezek az emberek mind akkor jöttek amikor én itt voltam. És mivel majdnem olyan, mintha el sem mentem volna még rosszabb. Új emberek meg nem nagyon jönnek, igy számoljuk vajon ki kerül közölünk le. Én meg azt nézem, hogy ez miként befolyásolja az áthelyezésem. Nehezen élem túl a napokat. Könnyedén kellene felfognom az egészet, de sajnos nem merem. Akkor elkezdenének szívatni, de nagyon és akkor haza kellene menni. A másik hajó az tuti nyugisabb lenne. Annak kell lennie, de ezt majd csak akkor tudom, meg HA már odakerülök(és nem pedig haza).

libafos :)

Hát megérkezetem, bár nem volt annyira egyszerű... Tehát megindultam okos telefon nélkül, laptop nélkül és kevés kp-val. Repülőn minden rendben ment, nem hagytam otthon semmit amit nem akartam csak a fent emlitett dolgokat. Épségben ide értem, a repülőn nem ült melletem senki. Aludtam egy jot lemaradtam a nagy kajáról, és majdnem lemaradtam megint a bevándorlós papir osztásról, de a légiutas kisérő hölgy oda tette a melletm lévő üllésre. Szoval minden okésnak tűnt, majdnem rutin szerünek, hisz másodszorra jöttem. Külön hivtak megint a szobába intézni a papirokat, kicsit elhuzodott gondoltam, na a csomag meg majd ott vár a pörgőn azt belekeveredik majd valami másba, de jött egy csávó megkérdezte, hogy mivel jöttünk és félre tette nekünk.

Sajnos most nem volt akkora mákom, hogy a szép nagy hotelba kerüljek, mint legutobb. Egyébként mikor bementünk oda felvenni az embereket, a hotel neve mögé oda volt irva, hogy by Hilton. Szoval nem csoda, hogy olyan zsirkirály volt a multor. Na de sebaj ebben a hotelban is volt ágy meg fürdő... Megkérdeztem mikor rakják ki a listát, gondoltam addig járok eggyet a környéken. Mire vissza érek nézem a Listát, nem vagyok rajta. Bemegyek mondom, nekem kellene lennie elvileg egy repülőjegynek, mert New Yorkban kell felszálnom. Recepcios nézi, de nincs jegy. Kérdi a listán fent vagyok? Mondom nem. Akkor nem is jár hivjam fel az irodát és adott egy lapot amin volt pár telefon szám. Iroda nyitvatartása 9-5ig van. A listát persze utánna rakják ki igy a nyitvatartás utáni számot kell hivni, amin azt mondták hirtelen lendülettel, hogy majd holnap csörögjek nyitvatartási időben. Sok értelme van mi? Na hát felhivtam őket és Ők megmondták miért nem voltam a Listán. Gyula olyan okosan jött vissza, hogy nagyon nem is nézte át a papirjait és nem igy nem látta, hogy kellet volna érkezés előtt faxolni vagy küldeni egy e-mailt arról, hogy jön vissza.

Másnap megint nézem este a Listát, de nem vagyok sehol. Hivom őket megint a nő megint elmondja mi a gond. Kérek tőle egy cimet, hogy irjak már rá valamit, mert hiába monodm, hogy itt vagyok ezek szerint. Gondoltam másnap miután felhivom Őket és még szivóznak, bemegyek és megmutatom magam, hogy elhigyjék. De nem adott cimet. Átnéztem a papirokat találtam valamit irtam rá, másnap meg telefonáltam és megmondták hova kell mennem. Hát igy jutottam ismét a csodálatos Dream-re.

A feljutás nem volt valami egyszerű. Megérkeztem minden a régi egy két újitás volt kint a set-up-okkal, de nem sok. Kijön a hajórol a nő, nézi a listáját, hogy lecsekkoljon mindenkit. A nevem rosszul volt rajta listáján Bacsa Valami volt és nemzetiséghez lengyel volt irva, csak a személyi számom és a vezeték nevem volt korretkt. Jön a tiszt (aki független a cégtől) ki és be engedi az embereket a hajóra. Na ay Ő listáján nem voltam fent. Kijön a nő megint felirnak a listára és megyek a hajóra. Bejáratnál a security listáján megint nem voltam rajta, oda is felirtak. Megyek felvenni a szerződést, de nem nyomtattak nekem. Ezt is megoldják, de a kabinommal sem számoltak igy arra is vártam. Közbe találkozok az ismerős emberekkel akiknek már csak pár hetük van vissza és egyre jobban érzem, hogy nekem nem itt a hejem én ezzel a hajoval már végeztem. De megyek az eligazitásra, ahol kapnám a kártyámat, ami mondja hova menjek vészhelyzet esetén, de az sincs. Mire felvettem az egyenruhát, addigra kinyomtatták. Szóval nem volt egy séta-galopp feljutni erre a teknőre.

1 hetet már lehuztam, és minden nap egy túlélés volt a számomra. Mivel korábban is itt voltam, olyan mintha elsem mentem volna. A vezetés rosszabb mint volt, igy pláne nem az igazi. Sajnos a szobaszervizbe sem sikerült vissza kerülni. Akik meg itt voltak velem anno főnökök, azok meg tudják milyen szorgos vagyok igy engem küldenek mindenhova. Jelenleg a Lido-n dzsuvázom esténként 5-11ig az asztalokat mint ’koválygó’. Szal egész este, mint a libafos a levegőben koválygok, közben meg rettegek, hogy le ne küldjenek az étterembe. Nem akarom megölni vele a hátam. Persze vissza utasithatom, de probálom magam majd átkérni egy másik hajóra és nem akarom, hogy ezmiatt utasitsák el a kérvényemet a másik hajóra. Ezért is nem küldtem el a búbánatba a fönököt mikor elküldött takaritani és utánna kijelentette, hogy ezentúl nekem kell mennem mindig. Ugyanis a ’KÖJÁL’ még nem járt a hajón mióta leléptem. Akkor kezték és még mindig tart. Szóval az első hét utolsó napja kicsit hosszúra sikeredett. 5:30kor keltem mentem a reggeliket kivinni, délután tesztet kellet irni, hogy mit kell csinálni a hajón ha baj van. Utánna már nem birtam aludni, este meg 5-től Lidon voltam. 10:30kor kijelentették, hogy 2kor kezdhetem a takaritást a menzán reggelig. Majd jött a kabin csere, mertay első hétre csak ideiglenes kabint kaptam. Saját fürdőnk volt, de olyan kicsi volt az egész, hogy már vártam a költözést. Kabin csere után mentem az immigrációra átveni a I95 nyomtatványom ami kell, hogy kitudjak menni amerikai kikötőkbe. Végül hulla fáradtan kimentem, vettem egy laptopot azt alvás. 2 órácskát és kicsit el is aludtam, de nem csoda. Nem volt belőle nagy cirkusz, meg mostmár nem is érdekel. De azért oda figyelek ám. Nem linkeskedek annyira mint amennyire kéne.

Második hetemen, továbra is libafos beosztásban űzöm az ipart. Viszont beadtam a kérvényt a másik hajóra. Remélem összejön...

volt 1szer 1 vakáció

Már rég megkellet volna írnom a szerződés végét. Ahogy közeledett a vége, úgy telt egyre lassabban az idő. De hát ez ilyen, ha az ember már nagyon vár valamit. Utolsó hetemen Costa Maya reggele után már nem kellet dolgoznom. Turista ként szálltam, le ami azt jelentette, hogy Costa Maya elhagyása után már elvileg amerikai felségterületen voltunk és a vízumunkkal úgy nem lehet dolgozni. Hála az égnek éjszakás voltam utolsó hetemen is ezért reggel ki clockoltam és kezdődhetett a királyság. Bár 10kor még mennem kellet a havi próba riadóra, de az már semmi volt.

Szépen becsomagoltam remélve, hogy nem lesz túl súlyom. Ezután nagybácsi felé vettem az irányt, ahol 3 hetet voltam. Ott kicsit belemerültem a vásárlásba és bepótoltam a nagy pénz költést, amit hajózás közben próbáltam elkerülni. Annyit azért talán mégsem költöttem.

Jelenleg még itthon vagyok, még 1 napot. Eltelt a vakációm :( és most még maradnék még pár hónapot. De az élet sosem áll meg és ideje lesz vissza menni. A hajós élet nem volt annyira vészes, de ismerve a jelenlegi lehetőségeket a cégnél, úgy vélem ez lesz az utolsó szerződés és keresek majd valami mást. Aki olvasott eddig és menne, az nyugodtan próbálja ki. Minden ember más. Én nem láttam meg ebben az élet stílusban azt ami ide láncolna még pár évig. Én ilyen vagyok. Ennyi.

Szóval szerdán hajnalba megyek. Elvileg majd New York-ban kell felszállnom az új hajóra, de ez még változhat, és általában szokott. Remélem jó fej lesz ott a vezetőség bárhova is kell mennem. Gépet nem viszek, mert majd kint vennék egy újat. Szóval nem tudom mikor lesz legközelebb bejegyzésem, de majd igyekszem minél hamarabb jelentkezni...

az elmúlt 2 hónap

Üdv mindenkinek! Tudom jól eltűntem, de most igyekszem nem összecsapottan beszámolni mi is történt a legutóbbi bejegyzésem óta. Hála-adás után ugye átkerültem éjszakai műszakba ismételten.
A műszak úgy zajlott le, hogy 6-8ig menni kellett a Lido-ra(ahol önkiszolgálóan szedik maguknak a kaját a vendégek és mikor végeznek az asztalon hagyják a mocskot) gányolni. Talán írtam erről még az elején, mert az első napomon ugye ott kezdtem. Aztán este 10-kor kellet felmenni a szobaszervizbe. Ott húztuk az igát 1 órát vagy másfelet és elküldtek szünetre. Szünet után jött az amit nagyon nem szerettem: deck cleaning(amikor a folyosókról össze szedjük a dzsuvát, miután a vendégek végeztek és kiteszik a szobából az ajtó elé). Deck cleaning el egybekötve szedtük a kártyákat ami alapján állítottuk össze a reggeliket. És a Lido-zásnak köszönhetően reggel 7kor végeztünk. Meló után vagy megreggeliztem, vagy előbb gyors elrohantam edzeni. Aztán vagy kimentem, vagy mentem aludni. Nem mindenkinek kellet ám a Lido-ra menni. A reggeli össze készítésénél amikor raktuk össze a tálcákat, meg volt mindenkinek a feladata. Aki a tálcákat pakolta és aki fent rendeléseket vitt ki a szobaszervizben. A Lido-n a góré egy Jamaicai csóka volt, és nem igazán kedvelt minket szobaszervizeseket. Mindig osztotta az észt, és nem akart sose 8kor elengedni. Ezzel az egész Lidozással még az volt a gond, hogy sok pénzt nem nagyon tudtunk csinálni. Azalatt az 1 óra alatt, tudtunk csak rendelést kivenni, mielőtt szünetre mentünk volna.

Szoba-társ csere

Nem volt az az igazi, mint mikor még a crew mess-ben voltam éjszakás. Akkor ugyet 10kor végeztem kimentem és miután vissza jöttem tudtam aludni is. Ezzel az éjszakázással sajnos nem igazán volt kiélvezni a kijárást, mert ugye 6kor már kezdtem. Ezért el is késtem egyszer, mikor is új szobába költöztem. Az volt a szitu, hogy a szobatársam bejelentette, hogy 2 nap múlva költözik, de nem szólt mikor igényelte a dolgot. Volt egy székely srác(a jelenlegi szobatárs) akinél épp üresedett egy hely, így rohantam intézkedni, nem akartam valami sárgát, vagy indiait kapni. Szerencsém volt, mert elvileg előző nap járt le a határ idő a csere igényléséhez. De lényeg a lényeg új szobában vagyok. Költözni mindig Canavaral-ban lehet, hisz akkor cserélődnek az emberek, és mivel ez az a hely ahol mindig kimegyek, ha tehetem sok időm elment és nem volt időm aludni. Így adódott, hogy az nap elaludtam és nem mentem fel a Lido-ra. A fekete nem is vette észre, de gondoltam, hogy ne legyen baj én szólok neki és bepótolom a dolgot. Akadt még egy alkalom mikor késtem, akkor már sejtettem, hogy berág a főnök. Kicsit bele stresszeltem magam a szituba és a gyomrom meg is szenvedte, így megmondtam a főnöknek, hogy fosok és elmegyek a gyengélkedőre, ki is írtak betegszabira. Azért is akartam ezt, mert ha a főnök nagyon alá akarja íratni velem a papírt a késésekről lett volna kifogásom, hogy miért késtem. Hátul ütője ennek az egésznek az volt, hogy lemaradtam a Land Roveres túráról. Lehetett volna a dzsungelben küldeni a verdának, de mivel nem tudtam mikor engednek el a betegszabiból nem vettem, meg a jegyet rá. Mikor kiengedtek, addigra meg már el fogyott a jegy. De hát így jártam...

Drog-teszt szenteste....

Az éjszakák teltek, jött a karácsony. Hát nem igazán volt meg a hangulatom a karácsonyhoz most sem. A dekorációt ugye már hála adáskor feltették, de a zenét nem igazán cserélték le karácsonyira. Semmi sem mutatta a számomra, hogy jönne a karácsony, egyik nap jött a másik után. Járkáltam kifele próbáltam kialudni magam, de nem igazán jött össze. A Lido-zás utáni szünetben ha tudtam komáltam egy félórát, mert alvásnak nem nagyon tudnám azt nevezni.
A magyarok száma eddigre megszaporodott és meg lett beszélve, hogy magyar karácsonyozunk. Én ugye éjszakában toltam, ezért én mondtam, hogy csak benézek. El is jött a szenteste napja. Szokásos módon olyan kómásan mentem fel a Lidora, hogy néha már mintha menet közben bealudtam volna. Próbáltam nyomni magam, de nem igazán ment a dolog. Aztán megjelent a Fekete, hogy nekem menni kell drog tesztre. Azt sem tudtam, hogy mi van. Majd az ment át az agyamon, hogy most vagy a cég találta ki a dolgot, vagy a Fekete azt hiszi nyomatok valamit és ezért kell mennem. De ez egyébként a cég által központi dolog. Így fél órával leléptem, hogy menjek pisi mintát adni. Azt reméltem, hamar sorra kerülök és megyek eszem a karácsonyi vacsorából. Hát ott szobroztam nem keveset, de szerencsére sikerült elcsípnem a karácsonyi vacsit. Mikor sorra kerültem, adtak egy üvegcsét, letapogattak, hogy nem-e viszek be semmit magammal a WC-be. Klotyót lehúzni, kezet mosni. Aztán kijöttem az üvegcsét fejtetőre állították és kis idő múlva kijelezte az eredményt, ami negatív volt természetesen.
A vacsi volt nagy eresztés. A hála adás kicsit, mintha nagyobb lett volna, de lehet azért tűnt annak, mert az hirtelen új volt. Aztán bekomáltam a maradék másfél órában, hogy kicsit pihentebben kezdjem az éjszakát, nem úgy mint a Lido-t. Este szünetben, meg benéztem a magyar karácsonyba, de valahogy nekem ez nem volt karácsony. Úgy beszéltek eleinte róla, hogy így meg úgy lesz megszervezve, de a végén csak össze ültek ittak ajándékoztak és ennyi. Ott voltam 1 órát aztán siettem vissza, gondoltam majd nagy szívás lesz a reggeli összepakolásával. Annyira nem volt vészes. Gondoltam majd az új év.

2010-ből 2011-be

Karácsony eltelt és pont speciális cruise-on voltunk, ami 9 napos volt az 1 hetes helyett. 2 nappal volt több, de mindenki úgy érezte, hogy sosem lesz már vége. Crusie végén volt a szilveszter, és az utolsó nap volt az új év, amikor is leszálltak az emberek. Ezért is féltem tőle, nem tudtam miként fogjuk túlélni. De nem volt vészes, egyáltalán nem az volt mint amire számítottam.
Az este még volt egy karácsonyi vacsihoz hasonló, de ez sem volt valami nagy eresztés. Éjfélkor alkohol mentes pezsgőt is osztottak ingyen, de hát ki az aki azt iszik éjfélkor. Inkább maradtam a sprite-nál. A magyarok felmentek a vendégek közé vissza számolni, én inkább úgy döntöttem eszem és megyek vissza a munkába. Szóval én így ünnepeltem az új évet. Nem voltam valami ünnepies hangulatban. Kicsit lehangolt, hogy eltel megint egy év és nem úgy éreztem, mintha nem haladtam volna előre semmit. Pedig biztos nem így van. Reggel mikor letettem a melót mentem ki, hisz visszaértünk floridába, ami már nagyon kellet. Én így kezdtem ez az évet. Tényleg nagyon hosszú volt a 8 nap, de nem csak minket viselt meg szerintem. Néha úgy éreztem, a vendégeknek is sok és mintha benne lett volna a légkörben ez a „mintha már sose lesz vége” hangulat. De vége lett és kimentem felvenni a kapcsolatot az otthoniakkal. Hallottam, mekkora frenetikus szilveszteri buliból maradtam ki. Mindig ez van, ha netán otthon vagyok akkor sosem tudjuk össze hozni a közös szilvesztert, ha netán össze is jön valami hasonló akkor sem az igazi. De majd idén. Összeszedjük magunkat, azt elmegyünk valamerre, kitudja lehet Vegasba :)

Alvin és a Mókusok

Az év eleje nekem nem alakult valami rosszul, maradtam továbbra is éjszakás, kiderítettem a végleges Sign Off date(lesszállás napja)-emet, és készültem magam bebiztosítani éjszakásba míg le nem szállok. Thai földi haverom (Whuttipong) ugye set-up team-es volt éjszakában, azaz Neki csak set-up-okkal kell foglalkoznia éjszaka. No én az Ő helyét vettem át január 29-ikével, addig csak próbáltam megnézni mit is csinált az éjszaka. Lesszállása előtt 2 héttel, kikerültem a reggeli összekészítéséből és csak rendeléssel foglalkoztam, illetve amint már említett dolgokat néztem meg, hogy később mit is kell majd csinálnom. Két előnnyel járt ez a dolog az egyik: nem kellet többet mennem a Lido-ra moslékolni; a másik: mivel csak rendeléseket csináltam, jattokból is több jött össze. Whutti utolsó hete elég kemény volt, de nem csak neki nekünk is. Az Alvin és a Mókusok 3-ik részének egy töredékét itt a mi hajónkon forgatták. Szegénynek annyi dolga volt, hogy alig ért a végére. Mennem is kellet neki segíteni párszor. De nem is bántam.
Én ez idő alatt be voltam zsongva, de atom keményen. A filmesek hoztak vagy 500 statisztát, csak tudnám minek, én simán mentem volna szabadidőmben. Nem érdekelt volna, ha nem alszok semmit sem. Cozumelben egésznap azt forgatták, hogy mindenki száll fel a hajóra. Ez volt a nap amikor is láttam Jason Lee-t először élőben. :) Nekem az ilyen dolgok nagyon fel tudják dobni a napom. Utána én már csak azt reméltem, valamilyen úton módon hozzá járulhatok valamivel a film létrejöttéhez, de sajnos éjszakásként ez elég nehéz. Viszont mikor menni kellet segíteni a Whutti-nak akkor végre valahol teljesült ez a dolog is. Az egész hét nagy szívás volt a számunkra. Nekem folyton volt valami rendelésem, ez miatt rendet tenni sem volt időm a szobaszervizben. Reggel 5-kor meg vagy 100 reggeli volt és keltek fel az emberek. Én nem értettem ezeket a filmeseket, ha ilyen korán kelnek, este miért nem alszanak és hagynak minket, hogy felkészüljünk a következő napra. Leszállás előtti utolsó reggelen, miután kivittem a rendelést pont smink szoba felé kellet vissza mennem a szobaszervizbe. Fáradt voltam, kicsit nyűgös is,de akkor jött velem szembe Jason Lee az asszisztensével. Egy szimpla „jó reggelt!”-nél többet nem is tudtam mondani. Egész héten abban reménykedtem, hogy majd viszek neki valami rendelést, és azt hogyan tudnám lekezelni, hogy azért ne is legyen túlságosan rajongós stílus, de azért vágja le, hogy bírom a munkáit. Még egy „kér egy csokis perecet” kijelentést sem ejtettem meg(aki nem tudja ez mi, az ne is agyaljon rajta). De azért a napomat feldobta, de hatalmasan nagyon.

éjszakás Set-up team

Whutti lesszállásának előtti estélyén már nem dolgozott és én vettem át a helyét. Beindult a móka, az úgy mond könnyű élet. Éjszakánként csinálom a dolgaimat, mikor van időm(és persze kedvem) rendeléseket viszek ki. Jól elvagyok benne, de lassan vége. Van még 4 hetem vissza. A repjegyeket is megvettem, bár nem kapkodtam el. Miután leszállok, kicsit itt maradok élvezem amerikát, a nagybátyámnál és nem tudtam, mi lenne a legjobb módja feljutni hozzá. Szívesen fel autóztam volna, de szerinte nem sok a látni való és akkor utána is számoltam-gondoltam, mekkora gond lenne ez a dolog. Sokat kellet volna neki ahhoz utazni(le autózni, visszarepülni, lerepülni, felvenni engem és vissza autózni), én pedig anyagilag is jobban megszenvedtem volna mint egy repülő út. Így a héten bevásároltam jegyekből és leadtam mindent, amit az itt maradásomhoz kell.
Történt ezalatt azért egy kisebb dolog. A főnököm felmondott. … Sokat piszkálták és be telt nála a pohár. Kicsit ez miatt most rajtam van a para, hogy a kis nyugodt életem meg változik, de most már ezt a 4 hetet ki fogom bírni. Sokan felmondtak, mintha az most menő lenne, de én akkor is végig csinálom. Néha már a sárgák, meg a többi más úgy fel tudna húzni, már érzem, hogy mindjárt elkezdem a veszekedést velük, de nem éri meg és inkább megpróbálok arra gondolni, hogy nemsoká kint vagyok. Most már csak ez éltet.

Hát ennyi lenne az elmúlt 2-2,5 hónap. Valahogy inkább kicsit szociális életet éltem és nem gépeztem, de persze kölcsön is adtam a gépet párszor így meg pláne nem tudtam blog írással foglalkozni. Remélem ez nem sikeredett annyira összecsapottnak mint az előző.

Tiszteletem mindenkinek, nem soká otthon látjuk egymást!