Első és Második nap

B0B ismét az ígéret földjén! Hű, hát történt egy-s más az utazás során. Még most sem, fogtam fel, hogy mi van... Ösztönösen próbálok mozogni, cselekedni. A repülő út iszonyat hosszú volt, és el is felejtettem már, milyen is egy nem fapadoson repülni. Bár a repjegyemen nem volt bejelölve semmi kaja azt hittem már nem is jár. De ugye ez nem fapados járat úgyhogy, Frankfurt fele kaptam egy sajtos vajas zsemlét. Frankfurtból idáig a menet 9 óra volt. Mivel 6 évente járok ide az USA-ba mint utólag megfigyeltem, elfelejtettem azt is mennyire kényelmetlen a turista osztály egy 747-esen.
Szóval kifejtve az utazást, alvás nélkül felvittek BP Ferihegyre be csekkoltam, feladtam végig a csomagot. Átvilágítás miegymás útlevelet nem is néztek csak Frankfurtban. Ott megint átvilágítottak és a laptop-om még külön meg simogatták valamivel, mert azt hitték felrobban vagy valami ilyesmit mondott a német biztonsági lehet poénkodott, de nem jött le a hangsúlyból. Aztán jött a 9 órás út. Na azon próbáltam aludni, de sajna ott már nem ablakhoz adták a helyet és középső oszlopban középen elég nehéz kényelemben lenni. De azért aludtam valamennyit, a filmek nagy részét legalábbis. Valami dadusos Nancy valami film volt azt nem is bántam. A másik filmbe meg a felénél csatlakoztam be-ébredtem fel. Invictus Morgan Freeman és Matt Damon. Hát mit ne mondjak nagyon odatették magukat dél-afrikai akcentus terén. De sajnos nem sokat értettem, belőle mert zúgott a gép és nem valami király fülhallgatót adtak.
Miamiben jöttek a király izgalmas dolgok, emigráció :) B0B régen jött már USA-ba és azt hitte majd adnak a repülőn papírokat amiket ki kell tölteni. De szerintem mert aludtam lemaradhatam a dologról, vagy már csak kérésre foglalkoznak ilyennel. Ezét majdnem utolsóként szálltam le kértem papírt kitöltöttem. Kifogtam egy jópofa tisztet, elvitt a „fehér” szobába ahova ugye nem az alap embereket küldik. Ott minden ok volt megkaptam az útlevelem, felvettem a bőröndöt majd bolyongtam kicsit mire meglett a busz a hotelhez. Arról is majdnem lemaradtam, de még időben szálltam be.
Elvitt a szállodába, de az nem igazán volt befogadóképes... Ezért át vittek minket egy másik kicsit fullosabb hotelba. Ahol eredetileg kellet volna aludni az **-os amibe végül is aludtam az ****-os volt. Dupla ágyas szobába raktak egyedül :) plusz adtak 2 kupont a vacsorához. Ez időben végre ismerős nyelvet beszélő kollégákal is össze futottam. Egyik srác most jött másodszorra, de nem arra a hajóra mire én jöttem. A másik pedig sokadszorra jött velem a Dream-re. A hotelben kicsit bénáztam a kajálásnál. A kuponra az volt írva, hogy egy leves vagy salátát lehet érte kapni. Nem voltam éhes, de mondom ha már ingyen van akkor irány enni. Kikértem a salátát és mondták, hogy kérnem kell mellé még valamit. Kikértem. Aztán belegondolva na király jól megcsináltam ki kell majd fizetnem. A saláta kb. 3 szelet paradicsom volt meg valami sajt rajta talán feta. És ettől már jól laktam. Másodiknak valami csirkés dolgot kértem, ami konkrétan grillezett csirke mell volt amit otthon is szoktunk csinálni, de le volt öntve valami édeskés mangós szósszal. Nah hát alig bírtam megenni, de mivel azt hittem ki kell fizetnem ezért betoltam az egészet. Végül kértem a számlát bele tettem a kupont a pénzt, a borra valót(mert hát ugye mért ne adja ha már nekem is ilyesmi sorsom lesz). De a nő mondta, hogy nem kell fizetnem semmit, így csak a borra valót adtam neki. Aztán bedobtam a szunyát.

„Első” nap

Reggel korán keltem jó fáradtan mert keveset aludtam. Elvileg 5korr jött volna a bus, de késett. Mivel nem hoztam órát így nem tudom pontosan mikor érkezett meg. Buszon is aludtam egy keveset, illetve élveztem az öreg ámerikai autópálya gyönyöreit. Kamionok, pick-up-ok, a legnagyobb poén a suzuki sx4 sedan volt :).
Mikor megérkeztünk rácsodálkoztam a batár nagy „Álom hajóra”. Nagyon kemény mennyire óriási, de annyira nem kaptam sokkot, nagyobb rácsodálkozást vártam tőlem. Nem semmi volt az első nap. Ide oda menni, mondták mi micsoda meg hogyan kéne fel sem fogtuk, hogy mi van. De nagyon repült az idő. 5 kor már dolgozni kellet és nem tudom, hova tűnt az az 5 óra ami a beszállástól a munka időig. 5 kor fel kellet menni a Lido-ba ami egy önkiszolgálós étterem a hajó végében. Lényegében csak lepakolni meg asztalt törölgetni kellet. A főnök egy indiai emberke, volt kicsit szigorú tekintettel. Rajtam volt a para, hogy vajon jól csinálom-e, elég gyorsan pörgök-e? Meg ugye mikor nincs mit leszedni kicsit unalmas 100-adszora újra törölni, ugyan azt az asztalt. Azt paráztam, hogy talán valami mást kéne csinálnom amit nem tudok még. De hát ez van. Új ember vagyok nem tudom még mi a dörgés, mondani meg nem nagyon mondanak semmit. 10Kor végeztem, utána volt egy kis meeting az étteremben ahol a komolyabb igazi pincérek is ott voltak. A „vezetőség” bemutatkozott mondott ezt, azt. És olyan 11 fele már mehettem is aludni. Lakótársammal, még nem nagyon találkoztam csak kb 5 percet. Vagy aludt, vagy ment dolgozni. De hála az égnek európai, cseh srác.

Az igazi első nap.

Reggel 6 ébredek, irány a staff mess. Staff mess ahol a staff kajál, akik a magasabb pozíciókban vannak, pl: edzők, fodrászok, táncosok stb. Körbe mutogatták a reggeli dolgokat, felét már az elején elfelejtettem. Még mindig meg van a megfelelni akarásos parám, hogy mindent minél hamarabb tudjak. Ez persze azzal jár, hogy semmit, nem marad meg. Majd mikor idővel mindent megszokok. Az idő elég gyorsan eltelt. Itt is asztal leszedés stb stb. Délben elég halott volt a terep csak álltam ott mint aki használhatatlan, mert nincs meló. Erre a supervisor-om egy philipino arc át vitt a crew mess-be na ez az az igazi menza feelinges kajálda ahol nekünk a crewnak(felszolgálók, szakácsok, takarítók stb. stb.) kell ennie. Asztalt kellet törölni. Ebéd időben ez eszméletlen rossz. Mindenki eszik nincs mit letörölni. Amint egy valaki fel állt, már ült a helyére a következő. 10-2ig így iszonyatosan lassan telt a dolog. Már kezdtek kételyeim lenni, hogy én ezt bírni fogom. De ez csak azért van mert még nem ismerem a dörgést.
Este 5kor indult a vacsi, ismét a staff mess-ben. Nah ez már komolyabb dolog volt. Sok ember, asztal takarítás, rendeléseket felvenni-kivinni, meg hasonlók. Próbáltam oda tenni magam, minél gyorsabban mindent szépen megcsinálni. Mint mikor régen a mekiben pörögni kellet a konyhán. Egy szerb ember rám is szólt, hogy ez nem a maraton csak nyugi. Új vagyok, csináljak mindent nyugodtan és ne parázzak. Sajnos nem emlékszem a nevekre, azt sem tudom ki mit csinál, mert a névtáblákon kicsivel van fent minden adat és miközben valaki mozog nehéz kivenni a dolgokat. De azért jól esett, Ő volt az első aki úgy mond elismerte, hogy akarok. Mivel ment a pörgés az idő is hamar elszállt. Holnap kikötünk Cozumel-ben. Az ebéd időben nem kell dolgoznom így van időm kiszállni kicsit. Kéne haza köszönöm, hogy jól vagyok és megvagyok. Nem sok pénzem van kb $30, szóval sok mindent nem tudok kezdeni magammal, de egy telefon kártyára be kéne fizetnem vagy internetre.