Tenkes Honduras-ban

Most nézem, hogy már több mint egy hete nem írtam bejegyzést. Elkezdtem olvasni és a blog írást valahogy hanyagoltam kicsit. Szóval a múlt héten ugyan azon a vonalon haladtunk mint előtte. Csoportos kivonulás csak egyszer volt. Cozumel-ben ki akartam menni joféle mexico-i burrito-t enni, de fáradt voltam és egyedül sem nagyon volt kedvem kimenni. Utána jött Belize, ahol semmi nincs tehát ismét csak aludtam.
Roatán szigetére, bevolt tervezve a 'sziget túra'. Lebizniszeltük egy taxisal az olcsó árat, aztán indulás. A sziget nagyját már láttuk legutóbb, de az csak egy útvonal volt. Ez a taxis először felvitt minket a hegy tetejére egy kilátóhoz, ami nagyon gyönyörű volt. Onnan nem messze volt az iguana farm. Ezek az állatok egyébként szabadon élnek a szigeten, de ezen a farmon több van egy helyen. A helyiek leginkább halakat és egyéb tengeri dolgokat esznek, de ezen kívül még meg eszik az iguana-t is. A farmon nagyon sok volt belőlük egy helyen és ott rohangáltak az ember lába között. Voltak, akik nem nagyon voltak oda értük, de szerintem tiszta mókás kis hüllők. Iguana-zas után betértünk egy botanikai kertbe. Az egész a dzsungelben volt és ezért érthető, hogy a kert mellet volt egy 'dzsungel túra' nevű út is ami fel vitt a hegyre (vagy dombra nem tudom milyen magasan volt) egy kilátóhoz. Persze ez egy 30 perces út így nem igazán volt betervezve, de pár ember a csoportból nekivágott így kénytelen volt mindenki követni őket. Tisztára olyan volt mintha otthon mennék fel a Tenkesen a gyűdi templom mögött, mert végig figyeltem hova lépek. Amikor felnéztem, persze teljesen más volt, mert mindenütt a nagy pálmafák voltak. De a hőmérséklet sem volt az a nagyon meleg az árnyék miatt, kb mint otthon nyáron, meg hát az út a hegyre az 'erdőben' ... majdnem ugyan az volt mint otthon. Dzsungel után kiugrottunk a strandra kicsit megmártózni a tengerben, aztán ettünk egyet. Kipróbáltam volna az iguana-t, de a strand mellet nem olyan jellegű kajálda volt, úgyhogy talán majd legközelebb.
Costa Mayan, már nem csoprotban mentem ki, hanem az egyik magyar sráccal. Kinéztünk a belvárosba, ami a tengerpart mellett van. Végig sétáltunk rajta aztán kerestünk egy helyet, ahol tudunk enni. Nézem a menüt, de hát sehol nem volt buritto. Mindenhol csak halak, meg halas taco. Végül találtunk egy helyet, ami nagyon komoly volt. Vályog ház, pala tetős kint ülős résszel(beülős rész nem is volt, és ha ránézel a helyre olyan érzésed van hogy 3 napig menni fog a hasad). Kicsit üvegtigrises volt a dolog, mert a tulaj kint sörözgetett és úgy látszott, mi vagyunk aznap az egyetlen vendégek. Én csirkét kértem a másik srác pedig halat akart enni. Hát az én csirkém az nem tudom mennyire volt csirke. Oda hoztak nekem egy madár lábat, amin nem sok hús volt, így nem laktam jól, de ezt magamnak köszönhetem. Ha nem lennék finnyás és szeretném a halat, kint mindig jól tudnék lakni.
Az éjszakázás továbbra is folytatódott(-ik). Benyomtak nekem, plusz egy gépet estére egy szendvics sütő grillt amit lehetetlen letakarítani, de túl élem. Már nincs sok vissza a szobaszervizig(remélem). 1 hónap 3 hete itt vagyok, a következő hét után már itt leszek 2 hónapja. Legrosszabb esetben is még 1 hónap, de sok új ember jön, szóval remélem már kimozdítanak majd engem innen. Igyekszem minél hamarabb jelentkezni...