Üdv mindenkinek! Tudom jól eltűntem, de most igyekszem nem összecsapottan beszámolni mi is történt a legutóbbi bejegyzésem óta. Hála-adás után ugye átkerültem éjszakai műszakba ismételten.
A műszak úgy zajlott le, hogy 6-8ig menni kellett a Lido-ra(ahol önkiszolgálóan szedik maguknak a kaját a vendégek és mikor végeznek az asztalon hagyják a mocskot) gányolni. Talán írtam erről még az elején, mert az első napomon ugye ott kezdtem. Aztán este 10-kor kellet felmenni a szobaszervizbe. Ott húztuk az igát 1 órát vagy másfelet és elküldtek szünetre. Szünet után jött az amit nagyon nem szerettem: deck cleaning(amikor a folyosókról össze szedjük a dzsuvát, miután a vendégek végeztek és kiteszik a szobából az ajtó elé). Deck cleaning el egybekötve szedtük a kártyákat ami alapján állítottuk össze a reggeliket. És a Lido-zásnak köszönhetően reggel 7kor végeztünk. Meló után vagy megreggeliztem, vagy előbb gyors elrohantam edzeni. Aztán vagy kimentem, vagy mentem aludni. Nem mindenkinek kellet ám a Lido-ra menni. A reggeli össze készítésénél amikor raktuk össze a tálcákat, meg volt mindenkinek a feladata. Aki a tálcákat pakolta és aki fent rendeléseket vitt ki a szobaszervizben. A Lido-n a góré egy Jamaicai csóka volt, és nem igazán kedvelt minket szobaszervizeseket. Mindig osztotta az észt, és nem akart sose 8kor elengedni. Ezzel az egész Lidozással még az volt a gond, hogy sok pénzt nem nagyon tudtunk csinálni. Azalatt az 1 óra alatt, tudtunk csak rendelést kivenni, mielőtt szünetre mentünk volna.
Szoba-társ csere
Nem volt az az igazi, mint mikor még a crew mess-ben voltam éjszakás. Akkor ugyet 10kor végeztem kimentem és miután vissza jöttem tudtam aludni is. Ezzel az éjszakázással sajnos nem igazán volt kiélvezni a kijárást, mert ugye 6kor már kezdtem. Ezért el is késtem egyszer, mikor is új szobába költöztem. Az volt a szitu, hogy a szobatársam bejelentette, hogy 2 nap múlva költözik, de nem szólt mikor igényelte a dolgot. Volt egy székely srác(a jelenlegi szobatárs) akinél épp üresedett egy hely, így rohantam intézkedni, nem akartam valami sárgát, vagy indiait kapni. Szerencsém volt, mert elvileg előző nap járt le a határ idő a csere igényléséhez. De lényeg a lényeg új szobában vagyok. Költözni mindig Canavaral-ban lehet, hisz akkor cserélődnek az emberek, és mivel ez az a hely ahol mindig kimegyek, ha tehetem sok időm elment és nem volt időm aludni. Így adódott, hogy az nap elaludtam és nem mentem fel a Lido-ra. A fekete nem is vette észre, de gondoltam, hogy ne legyen baj én szólok neki és bepótolom a dolgot. Akadt még egy alkalom mikor késtem, akkor már sejtettem, hogy berág a főnök. Kicsit bele stresszeltem magam a szituba és a gyomrom meg is szenvedte, így megmondtam a főnöknek, hogy fosok és elmegyek a gyengélkedőre, ki is írtak betegszabira. Azért is akartam ezt, mert ha a főnök nagyon alá akarja íratni velem a papírt a késésekről lett volna kifogásom, hogy miért késtem. Hátul ütője ennek az egésznek az volt, hogy lemaradtam a Land Roveres túráról. Lehetett volna a dzsungelben küldeni a verdának, de mivel nem tudtam mikor engednek el a betegszabiból nem vettem, meg a jegyet rá. Mikor kiengedtek, addigra meg már el fogyott a jegy. De hát így jártam...
Drog-teszt szenteste....
Az éjszakák teltek, jött a karácsony. Hát nem igazán volt meg a hangulatom a karácsonyhoz most sem. A dekorációt ugye már hála adáskor feltették, de a zenét nem igazán cserélték le karácsonyira. Semmi sem mutatta a számomra, hogy jönne a karácsony, egyik nap jött a másik után. Járkáltam kifele próbáltam kialudni magam, de nem igazán jött össze. A Lido-zás utáni szünetben ha tudtam komáltam egy félórát, mert alvásnak nem nagyon tudnám azt nevezni.
A magyarok száma eddigre megszaporodott és meg lett beszélve, hogy magyar karácsonyozunk. Én ugye éjszakában toltam, ezért én mondtam, hogy csak benézek. El is jött a szenteste napja. Szokásos módon olyan kómásan mentem fel a Lidora, hogy néha már mintha menet közben bealudtam volna. Próbáltam nyomni magam, de nem igazán ment a dolog. Aztán megjelent a Fekete, hogy nekem menni kell drog tesztre. Azt sem tudtam, hogy mi van. Majd az ment át az agyamon, hogy most vagy a cég találta ki a dolgot, vagy a Fekete azt hiszi nyomatok valamit és ezért kell mennem. De ez egyébként a cég által központi dolog. Így fél órával leléptem, hogy menjek pisi mintát adni. Azt reméltem, hamar sorra kerülök és megyek eszem a karácsonyi vacsorából. Hát ott szobroztam nem keveset, de szerencsére sikerült elcsípnem a karácsonyi vacsit. Mikor sorra kerültem, adtak egy üvegcsét, letapogattak, hogy nem-e viszek be semmit magammal a WC-be. Klotyót lehúzni, kezet mosni. Aztán kijöttem az üvegcsét fejtetőre állították és kis idő múlva kijelezte az eredményt, ami negatív volt természetesen.
A vacsi volt nagy eresztés. A hála adás kicsit, mintha nagyobb lett volna, de lehet azért tűnt annak, mert az hirtelen új volt. Aztán bekomáltam a maradék másfél órában, hogy kicsit pihentebben kezdjem az éjszakát, nem úgy mint a Lido-t. Este szünetben, meg benéztem a magyar karácsonyba, de valahogy nekem ez nem volt karácsony. Úgy beszéltek eleinte róla, hogy így meg úgy lesz megszervezve, de a végén csak össze ültek ittak ajándékoztak és ennyi. Ott voltam 1 órát aztán siettem vissza, gondoltam majd nagy szívás lesz a reggeli összepakolásával. Annyira nem volt vészes. Gondoltam majd az új év.
2010-ből 2011-be
Karácsony eltelt és pont speciális cruise-on voltunk, ami 9 napos volt az 1 hetes helyett. 2 nappal volt több, de mindenki úgy érezte, hogy sosem lesz már vége. Crusie végén volt a szilveszter, és az utolsó nap volt az új év, amikor is leszálltak az emberek. Ezért is féltem tőle, nem tudtam miként fogjuk túlélni. De nem volt vészes, egyáltalán nem az volt mint amire számítottam.
Az este még volt egy karácsonyi vacsihoz hasonló, de ez sem volt valami nagy eresztés. Éjfélkor alkohol mentes pezsgőt is osztottak ingyen, de hát ki az aki azt iszik éjfélkor. Inkább maradtam a sprite-nál. A magyarok felmentek a vendégek közé vissza számolni, én inkább úgy döntöttem eszem és megyek vissza a munkába. Szóval én így ünnepeltem az új évet. Nem voltam valami ünnepies hangulatban. Kicsit lehangolt, hogy eltel megint egy év és nem úgy éreztem, mintha nem haladtam volna előre semmit. Pedig biztos nem így van. Reggel mikor letettem a melót mentem ki, hisz visszaértünk floridába, ami már nagyon kellet. Én így kezdtem ez az évet. Tényleg nagyon hosszú volt a 8 nap, de nem csak minket viselt meg szerintem. Néha úgy éreztem, a vendégeknek is sok és mintha benne lett volna a légkörben ez a „mintha már sose lesz vége” hangulat. De vége lett és kimentem felvenni a kapcsolatot az otthoniakkal. Hallottam, mekkora frenetikus szilveszteri buliból maradtam ki. Mindig ez van, ha netán otthon vagyok akkor sosem tudjuk össze hozni a közös szilvesztert, ha netán össze is jön valami hasonló akkor sem az igazi. De majd idén. Összeszedjük magunkat, azt elmegyünk valamerre, kitudja lehet Vegasba :)
Alvin és a Mókusok
Az év eleje nekem nem alakult valami rosszul, maradtam továbbra is éjszakás, kiderítettem a végleges Sign Off date(lesszállás napja)-emet, és készültem magam bebiztosítani éjszakásba míg le nem szállok. Thai földi haverom (Whuttipong) ugye set-up team-es volt éjszakában, azaz Neki csak set-up-okkal kell foglalkoznia éjszaka. No én az Ő helyét vettem át január 29-ikével, addig csak próbáltam megnézni mit is csinált az éjszaka. Lesszállása előtt 2 héttel, kikerültem a reggeli összekészítéséből és csak rendeléssel foglalkoztam, illetve amint már említett dolgokat néztem meg, hogy később mit is kell majd csinálnom. Két előnnyel járt ez a dolog az egyik: nem kellet többet mennem a Lido-ra moslékolni; a másik: mivel csak rendeléseket csináltam, jattokból is több jött össze. Whutti utolsó hete elég kemény volt, de nem csak neki nekünk is. Az Alvin és a Mókusok 3-ik részének egy töredékét itt a mi hajónkon forgatták. Szegénynek annyi dolga volt, hogy alig ért a végére. Mennem is kellet neki segíteni párszor. De nem is bántam.
Én ez idő alatt be voltam zsongva, de atom keményen. A filmesek hoztak vagy 500 statisztát, csak tudnám minek, én simán mentem volna szabadidőmben. Nem érdekelt volna, ha nem alszok semmit sem. Cozumelben egésznap azt forgatták, hogy mindenki száll fel a hajóra. Ez volt a nap amikor is láttam Jason Lee-t először élőben. :) Nekem az ilyen dolgok nagyon fel tudják dobni a napom. Utána én már csak azt reméltem, valamilyen úton módon hozzá járulhatok valamivel a film létrejöttéhez, de sajnos éjszakásként ez elég nehéz. Viszont mikor menni kellet segíteni a Whutti-nak akkor végre valahol teljesült ez a dolog is. Az egész hét nagy szívás volt a számunkra. Nekem folyton volt valami rendelésem, ez miatt rendet tenni sem volt időm a szobaszervizben. Reggel 5-kor meg vagy 100 reggeli volt és keltek fel az emberek. Én nem értettem ezeket a filmeseket, ha ilyen korán kelnek, este miért nem alszanak és hagynak minket, hogy felkészüljünk a következő napra. Leszállás előtti utolsó reggelen, miután kivittem a rendelést pont smink szoba felé kellet vissza mennem a szobaszervizbe. Fáradt voltam, kicsit nyűgös is,de akkor jött velem szembe Jason Lee az asszisztensével. Egy szimpla „jó reggelt!”-nél többet nem is tudtam mondani. Egész héten abban reménykedtem, hogy majd viszek neki valami rendelést, és azt hogyan tudnám lekezelni, hogy azért ne is legyen túlságosan rajongós stílus, de azért vágja le, hogy bírom a munkáit. Még egy „kér egy csokis perecet” kijelentést sem ejtettem meg(aki nem tudja ez mi, az ne is agyaljon rajta). De azért a napomat feldobta, de hatalmasan nagyon.
éjszakás Set-up team
Whutti lesszállásának előtti estélyén már nem dolgozott és én vettem át a helyét. Beindult a móka, az úgy mond könnyű élet. Éjszakánként csinálom a dolgaimat, mikor van időm(és persze kedvem) rendeléseket viszek ki. Jól elvagyok benne, de lassan vége. Van még 4 hetem vissza. A repjegyeket is megvettem, bár nem kapkodtam el. Miután leszállok, kicsit itt maradok élvezem amerikát, a nagybátyámnál és nem tudtam, mi lenne a legjobb módja feljutni hozzá. Szívesen fel autóztam volna, de szerinte nem sok a látni való és akkor utána is számoltam-gondoltam, mekkora gond lenne ez a dolog. Sokat kellet volna neki ahhoz utazni(le autózni, visszarepülni, lerepülni, felvenni engem és vissza autózni), én pedig anyagilag is jobban megszenvedtem volna mint egy repülő út. Így a héten bevásároltam jegyekből és leadtam mindent, amit az itt maradásomhoz kell.
Történt ezalatt azért egy kisebb dolog. A főnököm felmondott. … Sokat piszkálták és be telt nála a pohár. Kicsit ez miatt most rajtam van a para, hogy a kis nyugodt életem meg változik, de most már ezt a 4 hetet ki fogom bírni. Sokan felmondtak, mintha az most menő lenne, de én akkor is végig csinálom. Néha már a sárgák, meg a többi más úgy fel tudna húzni, már érzem, hogy mindjárt elkezdem a veszekedést velük, de nem éri meg és inkább megpróbálok arra gondolni, hogy nemsoká kint vagyok. Most már csak ez éltet.
Hát ennyi lenne az elmúlt 2-2,5 hónap. Valahogy inkább kicsit szociális életet éltem és nem gépeztem, de persze kölcsön is adtam a gépet párszor így meg pláne nem tudtam blog írással foglalkozni. Remélem ez nem sikeredett annyira összecsapottnak mint az előző.
Tiszteletem mindenkinek, nem soká otthon látjuk egymást!
