csütörtök, október 21, 2010

3 hónap

3 hónapja itt vagyok a hajón, és 1 hónapja szobaszervizeskedek. Gyorsan eltelt, biztos a sok újdonság miatt, de remélem továbbra is így telik majd az idő és akkor pikk pakk eljön az én időm is a leszállásra. Sok jó fej ember szált le mostanság, és ez kicsit kihozta belőlem a honvágyat. Irigylem őket és már én is szívesen lennék otthon és mennék a Széchenyi térre sörözni a többiekkel, bár ahogy hallom jön a hideg. Itt az idő olyan mint volt, napos meleg nyári idő. Talán a hőmérséklet alacsonyabb, de én ezt nem nagyon veszem észre, mert mindig a hajón vagyok ahol a légkondi állandóan megy.
Kezdek kicsit, bele lendülni ebbe a melóba, és ezzel a műszakkal kicsit rendszerezni is tudom a napjaimat. Járok tanulni és kondizni. A múlthéten a kondi kimaradt, mert inkább bulizgattunk kicsit, de most már járok rendszeresen. Az angolt végre befejeztem, kaptam róla egy papírt és most neki álltam a spanyolnak. Az elején kicsit kételkedtem, a program sikerében, de talán fog működni. Spanyol mellet elkezdtem managemant-ot tanulni és ma újra elővettem a spanyolt. Meglepő volt, hogy ahogy haladtam a programmal egy csomó minden beugrott legutóbbról. Remélem mire leszállok, egy alapszintre elérek. A managemant meg majd csak jó lesz valamire. Bár ahogy tanulgatom a dolgokat, hogyan is kell managelni egy csapatot, egyre jobban látom, hogy az operátoraink mennyire idióták.
Párszor meggyűlt velük már a bajom. Össze vissza baztatnak hülyeségekkel, és nagyon tahók tudnak lenni. Az igaz, hogy amit mondanak, azt meg kell csinálni, mivel ők a főnökeink úgymond, de sokszor hülyeségeket beszélnek. És ha vissza kérdezel, vagy megjegyzel valamit már elkezdenek vitatkozni. Nem hittem volna, hogy egyszer megtapasztalom azt a mondást, hogy: 'Ne vitatkozz a hülyékkel, mert lesüllyedsz a szintjükre és ők legyőznek a rutinjukkal.' Vitatkoznak magyaráznak, közbe meg nem is érdekli őket az egész, de az ebből következő hibák miatt is minket szúrnak le. Porbálok nem vitába keveredni és tűrni a hülyeséget. Nem csak én vagyok ezen a véleményen. A többiek mondták, hogy a mostani operátorok elődjei mennyivel rendezettebbek voltak. Igaz szigorúak voltak, de normálisabbak és a vendégek szemszögéből nézve is jobb volt. Nem volt ennyi reklamáció mint most. Azért majd csak változik ez is jobb irányba.
Nem tudom, mikor írok megint, mert ebben a rendszerezett életnek az a hátránya, hogy minden nap szinte ugyanaz. Munka, tanulás, edzegetés, kaja, alvás és megint munka. Remélem a honvágyam, majd alább hagy és össze szedek egy kis pénzt is, hogy tudjak utazni kicsit itt az USA-n belül, valamint el kéne mennem angliába is kicsit aztán haza. Ez pedig nem két fillér és már csak 5 hónap van vissza. Akár mennyire is a kaja szállás ingyé van, a fizetés a munkával és az életvitellel össze vetve nem az igazi. DE van és ez a lényeg egyenlőre.
A következő bejegyzésig a legjobbakat mindenkinek!

kedd, október 05, 2010

SzobaSzerviz

Legutóbbi bejegyzésemkor végre betettek szobaszervizbe. Nem említettem, mert gondoltam majd írok inkább róla egy egész bejegyzést, hogy milyen. Egy hetet már lehúztam és nagyon tetszett és szeretem csinálni. A beosztásom szerint reggel 10-től este 10-ig kell dolgoznom, és ez olyan mint a crew mess volt, hogy nincs kimenő. Szóval nem tudok ki menni, ami nem is baj, de azért a canavereli kimenő hiányzott. Kicsit necces volt a kezdésem, mert ugye előtte éjszakában voltam. Úgy történt a váltás, hogy lehúztam az éjszakás műszakot, 10-kor végeztem aztán délután 5-10ig belecsöppentem a szobaszerviz világába. A rendeléseken kívül van egy csomó 'side job'-unk(mellék feladat) amit akkor kell elvégezni amikor annyira nincs pörgés és van rá idő, de mindenképp meg kell csinálni.
Első héten a SPA-ra kellet felügyelnem, ami egy relaxálós hely. Van masszázs, szauna, egyéb szépségápolás, jakuzzi stb. stb. Na itt van egy relaxációs szoba, ahol le tudnak ülni és feltenni a lábukat a puff-ra közben meg az óceánt bámulják. Szóval ebben a szobában, nekünk kell kitenni a gyümölcsöt, teákat, jeges vizet, tiszta poharakat ilyesmiket. Mikor tengeren, vagyunk akkor gyakran kellett ránézni, mert akkor járnak inkább a SPA-ba. Ilyenkor persze az ember nem csinál rendeléseket, így nem is kap jattot.
Mindenki ezért várja a szobaszervizt, merthogy itt lehet extra pénzt csinálni. Ez igaz, de mint már mindenkinek mondtam, én nem feltétlenül ezért akartam ide kerülni. Itt a vendégeket kell végre kiszolgálni, és nem konkrétan egy helységen belül kell rohangálni, hanem az egész hajón. Persze azért jó az a kis mellékes is, de én nem vagyok annyira telhetetlen e téren. Én ha már egy nap $2 kapok már annak is örülök. Sok kicsi sokra megy alapon gondolkodok.
Másik 'side job'-om a kanalak összekészítése volt reggelre. A rendelések ugye elsőbbséget élveznek, ezért nem mindig volt rá időm, hogy 10 előtt össze szedjem a kanalakat. Ez miatt mindig vagy 30percel tovább maradtam, de a 'krúz' vége fele, mikor elkészültem időben az utolsó pillanatban mindig találtak nekem valamit, és bár nem voltam oda érte, hogy még nem mehetek, megcsináltam. Nehogy ugassanak nekem.
Volt egy buli is a héten amit megnéztünk a magyarok egyik felével. Megkóstoltam a Long Island cocktail-t. Elég ütős pia volt, még másnap is éreztem kicsit. Elég fáradtan mentem dolgozni, és csak túl akartam élni a napot, nem akartam én a pénzt hajtani. Első rendelésnél ami egy reggeli kávé volt még is egy $5-al kezdtem, ami bőven a minimumom volt, úgyhogy jól indult a napom.
Nagyon szeretem csinálni ezt a munkát és nem is nagyon szeretnék én az étterembe menni. Elvileg nem kapunk semmivel sem többet és itt meg a munka lényegében laza. Gyorsnak kell lenni az igaz, de ha a szakács nem akarja gyorsan megcsinálni a szendvicseket, akkor én hogyan rakjam rá gyorsan a tálcára nem? De amíg viszem a rendeléseket főnök sem baszogat, úgyhogy nem annyira stresszes talán... (Bár én itt is parázok egy két dolog miatt, de én ilyen vagyok.) Egész héten vigyorogtam mint a tejbe tök :) Egy takarítós csaj meg is kérdezte tőlem a liftben, hogy minek örülök ennyire, újonnan jöttem vagy mi? Remélem sokáig maradok itt, még ha nem is mehetek ki napközbe...