5ik nap

5ik nap Végül is úgy alakult, hogy nem szálltam ki Cozumel-ben, mert rossz volt az idő és nem is nagyon merek elkószálni a hajóról egyelőre. Nem igazán meg a biztonság érzetem, mert már csak $20 van amivel ki kell vészelnem kb 3 hetet. Mivel nem szálltam ki az idő miatt vettem egy internet kártyát $20 amiért 200 percig netezhet az ember. Hát mit ne mondjak elég drága, de így legalább egy ideig talán rendszeresen tudok e-mailezni blogolni.
A meló továbbra is nehéz, de kezdek belejönni. Mikor oda kell menni már el tudom kezdeni a dolgokat és csinálom magamtól amit tudok. Igazából nem egy nagy was ist das az egész. Az a rossz egyelőre, hogy nem igazán tudom kialudni magam sose. Ezért, ha van 2óra szabadidőm jövök a kabinba és dőlök ki, hogy rápihenjek a következő műszakra. A munka közben még mindig rajtam van a para és iszonyat mód stresszelek. Nem tudom, ez a mekis múlt valahogy nem akar elhalni bennem, hála a baszogatós managereknek, meg a lelkiismeretemnek(hisz dolgozni jöttem, nem a napot lopni), meg a megfelelni akarásomnak.
A staff mess-ben dolgozik velünk egy határon túli magyar, úgyhogy azért ha gondom van, tudok kitől érthető választ kapni. Ezeknek a filipinóknak, indiaiaknak, oroszoknak, bulgároknak, stb stb nagyon érthetetlen akcentusuk van. Például a th-s szavakat esz-el ejtik és nagyon bután hangzik. Az angolomat tuti iszonyatosan le fogják majd építeni, de azért nem hagyom ám magam.
Meg ismertem pár többi magyart is. Mondták, ha valami van nyugodtan szóljak, kérdezzek. Öreg motorosok már a szakmában, pár szerződésen már túl vannak. Tegnap a 4ik napon volt egy party a személyzetnek. Le volt zárva egy a nappal vendégeknek fenntartott hely, és ott ilyen zárt körű party volt, azt előtte a magyarok áthívtak dumálni-iszogatni. A party az nekem annyira nem jött be, latin parti volt és hát az nem az én világom, meg fáradt is voltam. Szóval én kb 10 percet voltam ott. Azt mondják egy idő után az ember beleszokik a fáradságba. Hát nem tudom, mert egyelőre eddig volt ez a buli meg előtte nap elnéztem a bárba sörözni a szobatársammal. És minden reggel 4 órás alvás után nagyon rossz felkelni.
Hála azért a hazaiak jó tanácsainak, talán kicsit csökkent a stressz. Mondták, hogyha csak nem csinálok valami nagyon nagy baromságot tuti vissza kell majd jönnöm. Csak az új rendszerben már nem nagyon van előre jutás, de azért ez kicsit feloldott. Persze most is pörögtem mint állat, de már nem aggodalmaskodtam annyit. A supervisor is már mintha többet mosolyogna, meg kezdene elfogadni minket újakat. Legalábbis ma ilyesmit vettem rajta észre.
Ebéd után, kinéztünk kicsit a hajóról egy 5 percre, mert ugye este 5re már menni kellet melózni. Roatan szigeten kötöttünk ma ki. Kisétáltunk egy kicsit az egyik lánnyal, akivel együtt szálltunk be, és együtt is dolgozunk. Ő nem bírta a meleget én meg próbálok nem pénzt költeni. Elvileg vasárnap kapunk először fizu kp-ban kb. olyan $60-t és abból kell kigazdálkodnom, 2 heti mosást, plusz az esti bárba járogatást. Kell az az egy sörözgetés, hogy emberek közt legyek és jobban megismerjem őket, ne csak a felszolgáljak nekik. De így ma sem nagyon alszom. Sebaj lényeg, hogy ellegyek mint a befőtt és ne gondoljak arra, hogy egy betű szabad napom sem lesz 8 hónapon keresztül. Nem rég így megfordult ez a gondlat a fejemben de próbáltam nem elmélyülni benne, mert annak nem lenne jó vége. Még csak 1 hete sem vagyok itt... De Sanyi a király én meg a császár. :) Lényeg a lényeg stressz szint csökkent picit, de remélem nem esek a ló túloldalára.