Bagaméri, de a fagyit nem méri

Kicsit elvoltam kenődve legutóbb, de kiírtam magamból és utána kicsit jobban voltam. Másnap mondhatni mosolygósan dolgoztam meg minden. Este aztán amikor intéztem a dolgokat, benyögte a jamaicai főnököm a lidon, hogy embereket küldenie másnap az étterembe, de ugye én nem akarok menni. Mondtam neki, hogy NEM. Kérdezte, hogy beszéltem-e erről már a nagyobb főnökökkel, mert meg kell majd indokolnom nekik miért nem. Mondtam: még nem hívattak, szóval nem. Ezzel fel is idegesített, a nyugodtnak mondható napomon. Gondoltam másnap biztos mennem kell a paraszt stílusú főnökhöz, meg a másikhoz akiről annyit kell tudni, hogy anno magasabb pozícióban volt mint most. De történt egy incidens: egy pincérnek már ideje lett volna haza mennie és nem engedte. A csávó a végén már felmondott, de azt valahogyan szabotálta és így még mindig nem mehetett haza. Aztán a pincér fogott egy karton hengert(állítólag halál nyugodt ember volt, szóval nagyon betelhetett nála a pohár) és agyon verte vele ezt a főnököt. De annyira, hogy haza kellet mennie és plasztikáztatni az arcát. Persze ez csak sztori, de mindenki ezt meséli róla. Nagy nehezen elaludtam pár órás alvás után kezdtem korán és az nap nem hívattak sehova, nem történt semmi extra. Teltek a napok jött az utolsó előtti nap, miellőtt visszatértünk Canaveralba. Aznap reggel nagyon idegbeteg voltam. Szinte ölni tudtam volna a tekintetemmel. Elegem volt, hogy semmi tisztelet nincsen ezekben az emberekben egymás iránt. Mindenki löki fel a másikat, elnézést sem kér és neki áll feljebb... Reggeli után lementem, megkérdezni van-e valami új hír az áthelyezésemről. Hátha mégis megyek és akkor csomagolnom kell.

Azt mondták az a hírük van a számomra, hogy mivel nincs elég éttermi ember a hajón, ezért augusztus elejéig, tuti nem megyek sehova. Na akkor nagyon kész lettem, de kisétáltam nagy nyugodtan és próbáltam a dolog jó oldalát nézni. Ez miatt tuti nem megyek már át, hisz augusztusban már mennék haza tutira, közepe fele valahogy. Szóval megspórolom az áthelyezés költségit, és több pénzel megyek haza. Úgyis mindjárt itt van mire mennék haza, kibírom. Este elküldtek össze szedni a raktárból a lekvárt, kukoricapelyheket, sót meg az ilyen dolgokat. A gyökér raktáros kipakolt mindent egy raktáros trolira és azt mondta vigyem azt. Ami persze nem fért be a liftbe amiről én nem tudtam. Közbe manőverezés közbe leborult minden. Korábban végeztem, mert mentem megint takarítani a köjál miatt, de ezzel majdnem elhúzódott tovább a távozásom. Szét hajtottam magam vele, de végeztem. Sietni kellet, de nem csak az miatt, hanem mert itt annyi mindent lopnak az emberek (amit ők ’maffia’-nak hívnak), hogy az nem igaz. És a fele cucc közbe lent volt én meg egyedül. Na a lényeg végeztem, mentem kettőre tányért sikálni. Azt mondta a jamaicai, kapunk kesztyűt meg dörzsi cuccost. Kesztyű persze, hogy nem volt. Kezem szét száradt, de már mindegy. Jött Canaverál, köjál nem jött.

Este beraktak jégkrémes embernek. Ez a pozíció azért jó, mert nem küldenek le étterembe soha, mert a jégkrém nonstop fogy és újra kell tölteni. Nagy nehezen megbirkóztam vele első este. És most értem el a mai reggelhez. Mentünk 5-re dolgozni úgy, hogy az első rendelés 6 órás volt. Reggeli közben egyik perui lány, aki most szált volna le, de hosszabbított mondta, hogy felmond. Nem azért hosszabbított, hogy lerakják étterembe. Kicsit sajnáltam. Nekem jó reggelem volt, 9 kor végeztünk. Nekem még volt egy nagy rendelésem amivel 9:10-re értem vissza erre a supervisor ott akart tartani. Mondtam neki, hogy én 9kor végeztem... De csak 5 perc... Én éhes vagyok, nem ettem egész nap... Ő sem... Mondom én 5-re jöttem.... Na ekkor már nem szólt semmit, mert Ő csak 6-ra jött. Elvileg velünk együtt kellene kezdenie. Utána jöttem le, kaja már semmi sem volt szóval jöttem le a kabinomba és gondoltam el kéne menni a konditerembe mozogni, de nagyon fáradt voltam így bealudtam. Fél óra múlva csörgött a telefon: menjek rögtön fel, mert az F&B manager beszélni akar velem. Miután letettem a kagylót hívott a másik főnök, hogy azonnal menjek fel. Mondtam neki: Tudom most mondták! Nem tudtam mi lehet ennyire fontos nekik.

Azért hívtak, hogy elmagyarázzam miért is nem akarok az étteremben dolgozni. Természetesen, nem azt mondtam amiről valóban szó van, nehogy megsértődjenek. 2 főnököm még pluszban bejött. Szóval elmondtam neki, hogy előző szerződés után a hátam kikészült otthon az orvos megállapította a csigolya elcsúszásom és amúgy is ez az utolsó szerződésem. Kérdezte mi az, hogy utolsó? Mondtam neki miért jöttem vissza: Azért, mert másik hajóra kellet volna mennem és megakartam nézni annak az útvonalát, látni a világ azon részét is. De erre Ő: Ez nem jó indok, vissza jönni. És utána ezen lovagolt. És haza küldenek, meg ilyenek.... mondom akkor küldjön haza HA akar. Erre azt mondta köszönöm. Én meg felálltam mert úgy éreztem ez a végszava és szép lassan kimentem. Na kicsit felidegesített megint, hogy ez a gyökér talán nem ért rendesen angolul és szelektív a hallása. Nem is érdekelte már az indok. Lehet a hétvégén kapok egy jegyet és haza megyek :) , de nem hinném, mert azért nem akartak áthelyezni augusztusig, mert nincs emberük. Kitudja bármi megtörténhet. Estére megnyugodtam és már kezdtem elfogadni a haza menetel tényét. Kicsit meg kell majd húzni a nádragszíjat októberig, de ez van.

Este mentem fel megint fagyizni. Ma volt a formál night, amikor az étterembe kiöltözve kell menni és homárt szolgálnak fel. Ilyenkor nincsenek sokan a Lido-n szóval nem szakadtam meg. Este végére, kezdett kifogyni a jégkrémes gép, mert mindenhol bezárt a kaja és megrohamozták de rengetegen. Elindultam feltölteni. Ilyenkor be kell mennem a hűtőbe és fel kell vágni a zacskókat majd azokat egy dobozba önteni, amiből töltjük fel a gépet. Mire vissza értem a gép teljesen kiszáradt és a vendégek csak rángatják had forogjon benne minden szárazon. Nagy volt a súrlódás, kezdett rossz hangokat adni. A fagyi mix a kenő anyag, feltöltöm és rohanok a másik oldat is intézni, mire ez elkezdett füstölni. Hívtam a jamaicait, hogy gáz van. Az meg mondja nyugodtan ráérősen, mit csináljak . Közbe már le volt kapcsolva, de a füst miatt mindenki bepánikolt. Na akkor jött a security, a jamaicai, a chef és jött ez a drága angolul nem értő indai gyökér F&B manager. Tudom, a mai beszélgetésünk óta már tutira nem csipi a burám. Elmondtam neki is mi történt. közbe a másik gépekhez elküldtem a többieket, nehogy lerobbanjanak azok is. És mondom neki, erre Ő azt mondta én nem tudom miről beszélek és ez meg az. És hogy engem akkor váltsanak le innen. Félpillanatra megfordult bennem, hogy kiütöm és elküldöm a jó büdös melegebb éghajlatra. De csak hallgattam, had mondja. Közbe körbe takarítottam, a gépeket. Szóval ezek után tutira nem lepődnék, meg ha haza küldene. De azt mondja mindenki nem olyan könnyű az. Azért majd bepakolok a hétvége előtt, hátha kopognak reggel, hogy menni kell a reptérre. Innentől fogva nem érdekelnek itt a dolgok. Ha nem is küldenek haza, leraknak vissza a menzára. Voltam már ott. Baszogathatnak is, addig is jön a fizum. A fizetésem ugyanúgy annyi lenne, mint most. Augusztusban pedig megyek haza mindenképpen. Szóval gyűlne a pénz.

Most várom a hét végét. A cégnek túl drága lenne valamelyik kikötőből haza repítenie. Szóval nem hinném, hogy haza küldenek előtte. Bár kitudja... :) :) :)