szerda, június 22, 2011

libafos :)

Hát megérkezetem, bár nem volt annyira egyszerű... Tehát megindultam okos telefon nélkül, laptop nélkül és kevés kp-val. Repülőn minden rendben ment, nem hagytam otthon semmit amit nem akartam csak a fent emlitett dolgokat. Épségben ide értem, a repülőn nem ült melletem senki. Aludtam egy jot lemaradtam a nagy kajáról, és majdnem lemaradtam megint a bevándorlós papir osztásról, de a légiutas kisérő hölgy oda tette a melletm lévő üllésre. Szoval minden okésnak tűnt, majdnem rutin szerünek, hisz másodszorra jöttem. Külön hivtak megint a szobába intézni a papirokat, kicsit elhuzodott gondoltam, na a csomag meg majd ott vár a pörgőn azt belekeveredik majd valami másba, de jött egy csávó megkérdezte, hogy mivel jöttünk és félre tette nekünk.




Sajnos most nem volt akkora mákom, hogy a szép nagy hotelba kerüljek, mint legutobb. Egyébként mikor bementünk oda felvenni az embereket, a hotel neve mögé oda volt irva, hogy by Hilton. Szoval nem csoda, hogy olyan zsirkirály volt a multor. Na de sebaj ebben a hotelban is volt ágy meg fürdő... Megkérdeztem mikor rakják ki a listát, gondoltam addig járok eggyet a környéken. Mire vissza érek nézem a Listát, nem vagyok rajta. Bemegyek mondom, nekem kellene lennie elvileg egy repülőjegynek, mert New Yorkban kell felszálnom. Recepcios nézi, de nincs jegy. Kérdi a listán fent vagyok? Mondom nem. Akkor nem is jár hivjam fel az irodát és adott egy lapot amin volt pár telefon szám. Iroda nyitvatartása 9-5ig van. A listát persze utánna rakják ki igy a nyitvatartás utáni számot kell hivni, amin azt mondták hirtelen lendülettel, hogy majd holnap csörögjek nyitvatartási időben. Sok értelme van mi? Na hát felhivtam őket és Ők megmondták miért nem voltam a Listán. Gyula olyan okosan jött vissza, hogy nagyon nem is nézte át a papirjait és nem igy nem látta, hogy kellet volna érkezés előtt faxolni vagy küldeni egy e-mailt arról, hogy jön vissza.




Másnap megint nézem este a Listát, de nem vagyok sehol. Hivom őket megint a nő megint elmondja mi a gond. Kérek tőle egy cimet, hogy irjak már rá valamit, mert hiába monodm, hogy itt vagyok ezek szerint. Gondoltam másnap miután felhivom Őket és még szivóznak, bemegyek és megmutatom magam, hogy elhigyjék. De nem adott cimet. Átnéztem a papirokat találtam valamit irtam rá, másnap meg telefonáltam és megmondták hova kell mennem. Hát igy jutottam ismét a csodálatos Dream-re.




A feljutás nem volt valami egyszerű. Megérkeztem minden a régi egy két újitás volt kint a set-up-okkal, de nem sok. Kijön a hajórol a nő, nézi a listáját, hogy lecsekkoljon mindenkit. A nevem rosszul volt rajta listáján Bacsa Valami volt és nemzetiséghez lengyel volt irva, csak a személyi számom és a vezeték nevem volt korretkt. Jön a tiszt (aki független a cégtől) ki és be engedi az embereket a hajóra. Na ay Ő listáján nem voltam fent. Kijön a nő megint felirnak a listára és megyek a hajóra. Bejáratnál a security listáján megint nem voltam rajta, oda is felirtak. Megyek felvenni a szerződést, de nem nyomtattak nekem. Ezt is megoldják, de a kabinommal sem számoltak igy arra is vártam. Közbe találkozok az ismerős emberekkel akiknek már csak pár hetük van vissza és egyre jobban érzem, hogy nekem nem itt a hejem én ezzel a hajoval már végeztem. De megyek az eligazitásra, ahol kapnám a kártyámat, ami mondja hova menjek vészhelyzet esetén, de az sincs. Mire felvettem az egyenruhát, addigra kinyomtatták. Szóval nem volt egy séta-galopp feljutni erre a teknőre.




1 hetet már lehuztam, és minden nap egy túlélés volt a számomra. Mivel korábban is itt voltam, olyan mintha elsem mentem volna. A vezetés rosszabb mint volt, igy pláne nem az igazi. Sajnos a szobaszervizbe sem sikerült vissza kerülni. Akik meg itt voltak velem anno főnökök, azok meg tudják milyen szorgos vagyok igy engem küldenek mindenhova. Jelenleg a Lido-n dzsuvázom esténként 5-11ig az asztalokat mint ’koválygó’. Szal egész este, mint a libafos a levegőben koválygok, közben meg rettegek, hogy le ne küldjenek az étterembe. Nem akarom megölni vele a hátam. Persze vissza utasithatom, de probálom magam majd átkérni egy másik hajóra és nem akarom, hogy ezmiatt utasitsák el a kérvényemet a másik hajóra. Ezért is nem küldtem el a búbánatba a fönököt mikor elküldött takaritani és utánna kijelentette, hogy ezentúl nekem kell mennem mindig. Ugyanis a ’KÖJÁL’ még nem járt a hajón mióta leléptem. Akkor kezték és még mindig tart. Szóval az első hét utolsó napja kicsit hosszúra sikeredett. 5:30kor keltem mentem a reggeliket kivinni, délután tesztet kellet irni, hogy mit kell csinálni a hajón ha baj van. Utánna már nem birtam aludni, este meg 5-től Lidon voltam. 10:30kor kijelentették, hogy 2kor kezdhetem a takaritást a menzán reggelig. Majd jött a kabin csere, mertay első hétre csak ideiglenes kabint kaptam. Saját fürdőnk volt, de olyan kicsi volt az egész, hogy már vártam a költözést. Kabin csere után mentem az immigrációra átveni a I95 nyomtatványom ami kell, hogy kitudjak menni amerikai kikötőkbe. Végül hulla fáradtan kimentem, vettem egy laptopot azt alvás. 2 órácskát és kicsit el is aludtam, de nem csoda. Nem volt belőle nagy cirkusz, meg mostmár nem is érdekel. De azért oda figyelek ám. Nem linkeskedek annyira mint amennyire kéne.




Második hetemen, továbra is libafos beosztásban űzöm az ipart. Viszont beadtam a kérvényt a másik hajóra. Remélem összejön...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése