csöppet megtörve

Elmúlt események eredménye: leraktak a crew mess-be dolgozni reggel 5-től este 5-ig.

Jégkrémes este után másnap reggel mentem dolgozni a reggeli rendelésekhez a beosztásom szerint. Siettem, hogy mossak és felkészüljek a bepakolásra, de útközbe jött velem szembe a kis főnök(assist. maitreD) és elküldött föl a főnök irodájába. Na ott elbeszélgettem a korábban már említett plasztikázásig vert főnökkel. Szerintem vertek bele egy kis észt, meg jó modort, mert nagyon normális volt. Elmondta az Ő dolgát, én az enyémet és mindenki megértette a másikat civilizált módon. Persze a 3 bad performance néven ismert fenyítést megkaptam, de nem osztottak le nagyon vagy valami, hanem normálisan meg lett beszélve. (a bad performance az nem annyira vészes még mint a warning[fegyelmi]) Az egyiket azért kaptam, mert vissza utasítottam az éttermi hát gyilkos melót. A másikat a mannagemant felé mutatott viselkedésemért. Lehet nem tetszett nekik, hogy amikor megfenyegettek a haza küldéssel, rá dobtam lazán: küldjetek, ha akartok. A harmadikat a jégkrém incidensért és az állt benne, hogy majdnem tüzet okoztam. Pedig közel sem voltam hozzá de mindegy.

Mentem este 5-re fel dolgozni, gondoltam nem küldenek majd a jégkrémek közelébe sem. Hát jól gondoltam. Annyira nem küldtek oda, hogy ki is vettek a lido-s beosztásból. Csak nekem nem szólt senki. Az este folyamán, még letakarítottam az asztalokat, de másnap 5 kor mehettem a crew mess-be. Várható volt az esemény a visszautasítás miatt, de a jégkrém dobott rá egy lapáttal az tuti. Azt hittem lazán bírni fogom, hisz egyszer már voltam itt. De rosszul hittem nagyon nehezen viselem. A reggelek egyre nehezebbek, de a nap végére már elvagyok. Én rohangálok a hajón az extra kajákért, és mindig annyit adnak, hogy 3-szor kell forduljak. És mikor mennék vissza a következő körért, a főnök mindig valami más munkát akar még pluszba adni, mintha azt hinné nem csinálok semmit. És mivel vissza szólok, hogy más dolgom van, olyan benyomást kelthetek, mint aki nem csinálja amit mondnak. De ha nem hozom ide a dolgokat akkor az a bajuk. Ilyen az amikor elkönyvelnek bajkeverőnek.

Annyira nehezen bírom, hogy fel fogok mondani a tervezettnél korábban. Még másfél hónapot nem biztos, hogy kibírnék. Megvárom a következő hétvégét, hogy biztosra megkapjam a fizetésem utána felmászok a főnökhöz és felmondok. Októberig meg valahogy ellébecolok otthon. Nem akarok már itt szenvedni tovább. Persze lehet, hogy változik a személetem addig, de ahogyan minden reggel egyre nagyobb vágyat érzek a felmondáshoz, úgy nem hiszem ennek a bekövetkezését.