Itt a vége fuss el véle :) Hát mégis haza küldtek. Nem hittem, hogy ez lesz. Hát így megoldották a felmondás dilemmámat. Ezt a dolgot szerintem elkönyvelte a főnök már a jégkrémes eset után. Hát ez ilyen. Leraktak a személyzeti menzára, hogy hordjam a kaját és én még lelkesen majdnem meg is szakadtam. Derekam bele is fájdult kicsit ebbe. Nehezek voltak a gyümölcs salátás dobozok, amiket a kocsimon megint csak neccesen lehetett elhelyezni. Ma mentem volna dokihoz a derékfájásommal, de így majd kipihenem otthon. Nem lessz rövid idő, mert szét ülöm magam itt a reptéren a gépre várva és ez nem tesz neki jót, de ez van.
Szóval kezdtem már túl élni egyre könnyebben a napokat, ahogy írtam. Eldöntöttem meddig dolgozok és így könnyebb volt munkába állni tegnap reggel. Az utolsó pár hetemen elakartam járni meló után edzeni és tegnap meglestem mikor mehetünk mi a vendégek konditermébe. Volt egy kis időm addig ezért lefeküdtem aludni, de átaludtam az egész estét nem is baj. Reggel zuhany, borotválkozás, készülődés munkába. 5 kor kezdtem, megint a feje tetején állt az egész hely a nagy köjálos takarítás miatt. (Egyébként ma jöttek leellenőrizni a bárkát.) Dolgozgatok minimálisan, ahogy reggel szoktam amikor is hivatott a kis főnök. Egyik sem tudja rendesen kiejteni a nevem, úgyhogy már keményen oda szóltam nekik, hogy azt nem úgy ejtik! ’csög :) Mondom miben segíthetek? A fő főnök akar velem beszélni. Az közli velem, hogy ’sajnálja, de haza kell küldeniük.’ Akkor mehetek csomagolni és ezzel a lendülettel otthagytam, mint macskát.... :) Ilyenkor adnak az ember mellé egy biztonsági őrt, és az kísérget a leszállás végéig. Vigyáz nehogy valami bajt csinálj, ha netán ingerült lennél a hír hallatán.
Össze pakoltam nem valami szépen, mert nem tudtam mennyi időm van és ez a security-is srácnak ez volt az első ilyen megbízatása, így Ő sem tudta. Elmentünk megreggelizni, a staff mess-be :) Elvileg én ott eddig nem ehettem, de a biztonsági őr azt mondta oda is mehetünk, akkor meg már miért ne? :) Ezután vártam egy jó háromnegyed órát, hogy a fizetésemet is felvegyem. Rendesen megkaptam a 2 hétre valót ami járt. Kicsit kevesebbet, de csak talán $40-al kevesebbet. A lényeg, hogy nem vontak le belőle repjegyet. Aztán várni kellet jó sokat. Nem volt elég emberük szegény security-iseknek így ott kellet várnunk az ajtóba, hogy szem előtt legyünk. Többes szám, mert egy takarítós srácot is haza küldtek, de Ő nem tudta miért. Vagy tudta, csak nem osztotta meg. Szóval amíg vártunk az ajtóban, eltudtam köszönni pár ismerőstől, így tudják a többiek akikkel nem találkoztam, hogy hova tűntem el. Várunk egy jó két és fél órát, majd felmentünk a bevándorláshoz. Addig nem is láttam az útlevelemet és azt sem tudtam, hogyan repülök haza. De ez nem is érdekelt. Boldog voltam, hogy vége ennek a nagy szenvedésnek és kínlódásnak. Útlevelemmel együtt megkaptam a jegyet is, hát nem indul valami hamar, de nem sír a szám, mert ingyen volt :) Így zárul életem hajós időszaka. Csüggedni nem kell, bizonyos dolgok folyamatban vannak és az jobb is lesz mint ez az egész ami volt.
Első szerződésem (akármennyire is volt nehéz néha) fergetegesen jól sikerült a többiekéhez képest. Most úgyis csak 2 hónapra jöttem vissza, ebből végül 1 hónap lett. Minden szép és jó a nap is süt és vár a szebb jövő! :) :) :)
A legjobbakat kívánom, mindenkinek aki eddig velem tartott!
Kedves Családommal és Barátaimmal pedig nemsoká otthon találkozok! ;) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése